Semmi köze a dinoszauruszokhoz, viszont úgy hirdeti magát, hogy Gauteng (a tartomány, itt van Johannesburg és Pretoria, tulajdonképpen e két város agglomerációja) egyetlen Big 5 vadrezervátuma. Hogy nekem hogy sikerült egy 5-6 órás zötykölődés alatt mind az ötöt elkerülnöm, az megfejthetetlen. Vagy egyszerűen elmentem mellettük, mert az utat figyeltem. A vadőr is röhögött (meg én is), mikor jöttem ki a kapun és elbüszkélkedtem vele. Vezetsz órákat az élénk vörös földúton, se előtted, se utánad egy autó nincs sehol, jönnek-mennek a csordák mindenfelé, de a Big 5, az valahol ejtőzik a bokrok mélyén. Ahol megálltam egy kávéra, ott azzal nyitott a kiszolgáló hölgy, hogy "Na, sok állatot látott?". Mondom, hogy nem eleget, erre: "Itt ment el egy elefánt 3 perce az úton, azzal sem találkozott?".
Az kárpótolt, hogy rengeteg állat rohangált az út mentén. Futottam bele jávorantilopokba, impalákba, vándorantilopokba, zebrákba, egy zsiráf miután lesétált az útról, illedelmesem megvárt a bokrok között, egy antilop pedig csak akkor volt hajlandó felkelni a kocsi elől, mikor 1 méterre voltam tőle (ezt egy strucc is produkálta). Meg rengeteg kudut láttam, amitől a lelkem mélyén lepkeként szunnyadó kis Hemingwaynek azonnal könnybe lábadt a szeme. Aztán egy gnú csorda, mintha nekem produkálta volna magát, úgy parádézott az úton átkelve. Viszont rohadt macerás egyszerre vezetni és fényképezni, ezek az állatok meg csak ritkán állnak le pózolni. Általában ahogy megállsz, már sétálnak (futnak) is be a bokrok közé. Úgyhogy én inkább csak nézelődtem. És az is biztos, hogy legközelebb nem 11.00-kor fogok elindulni. Most ilyen képek sikerültek.
Kudu tehén.
Kudu bika.
Gnúk menetben.
Az illedelmes zsiráf.
Impalák a bokrok között. A Dinokeng szinte teljes területe a bush (a bozót), nincs nehéz dolguk az állatoknak, ha el akarnak bújni.
Ez a jávorantilop csorda vette körbe a kocsit, szép nagy darab állatok.
Engem ugyan elkerültek, de valami nyoma csak volt, hogy vannak húsevők a parkban.
Legközelebb innen folytatjuk.