Johannesburg, Afrika New Yorkja. Vagy valami olyasmi. Egyetlen egyszer nem tudtam úgy ránézni a "skyline"-ra, hogy ne Blomkamp filmje jusson eszembe, mindig vártam a város fölé ereszkedő űrhajót.
Felhőkarcolók, Newtown (a helyi bulinegyed), a bank és üzleti negyed, mellette öt méterrel a leglepusztultabb utcai piac, néhány megmaradt épület a gyarmati időkből és rengeteg graffiti. És annyiféle negyed (afrikaans, indiai, kínai, volt olasz, volt portugál, görög, zsidó....), hogy egy idő után meg sem próbálsz kiigazodni rajta. Meg egy tulajdonképpen törött ablak a Carlton Centre 50. emeletén, ami egykor 5 csillagos szálloda volt, aztán a környék a 90-es évek végére leküzdötte magát annyira, hogy bezárták (a bevásárlóközpont még üzemel, de elég "retró" az is). Ma a "Top of Africa", 15 randért felmehetsz körülnézni a déli félteke egykor legmagasabb épületének tetejére. Az mondjuk megéri.

Aztán itt van a Constitution Hill, az egykori erőd és börtön, ahol raboskodott Mandela és Gandhi is, kicsivel korábban meg az angol-búr háború vesztes tisztjei. Itt van az alkotmánybíróság épülete, ami egy-az-egyben úgy néz ki, mint egy kortárs múzeum. Az utca túloldalán meg olyan szemétdombok, mint egy tisztességes kelet-európai dzsumbujban.
Kicsit arrébb a World of Beer, ami a SAB sörgigász látogatóközpontja és tökéletesen illeszkedik a környék kifejezetten színvonalas bárjai, kocsmái közé. 100 méterre tőle, 5 emelet magasban megy el a belvárost átszelő autópálya a Nelson Mandela híd felé.
Gondban lennék, ha egy mondatban kellene összefoglalnom, mit gondolok Johannesburg belvárosáról. Sűrítve hozza, ami egész Dél-Afrikára igaz, a két párhuzamos világ (a Nyugat és a harmadik világ) szinte sarkonként váltakozva. És mindenhol építkeznek, átépítenek, dózerolnak. Johannesburg csak 130 éves város, pénz meg van, úgyhogy folyamatosan változik. Mostanában éppen ilyen, mint ezeken a képeken.

A belváros főtere, általában egy szabadtéri színpad foglalja el a felét és valami szinte hetente történik. Körben a bankok és a bányavállalatok épületei. A Szaharától délre bárki, aki üzletelni akar, vagy itt kezdi, vagy nagyjából el is felejtheti.

Az emlegetett autópálya pillérei ajándék a graffitisek számára. Elég nyilvánvaló, hogy nem éjszaka, stikában fújják fel ezeket a képeket.

Ő itt tokolosh, a démon, akivel a dél-afrikai gyerekeket riogatják. Hogy hogy került egy főtt tésztás dobozba, az nem derült ki.

Semmi pánik, az úriember csak pihen.

Kilátás az SAB sörgyár látogatóközpontjának teraszáról.

Mandelával lehetetlen nem találkozni, akármerre indulsz, előbb-utóbb valahol ott lesz egy teljes falon.

Az országot 23 éve kormányzó ANC és a jelenlegi elnök, Jacob Zuma plakátja. A közutálatnak örvendő, fájóan iskolázatlan és műveletlen elnök ellen 700(!) büntetőügyet jegelnek jelenleg, arra várva, hogy leváltsák és megindíthassák a pereket. A szokásos korrupció, hűtlen kezelés és egyéb visszaélések mellett, a lajstrom a nemi erőszakig terjed.

Utcakép a belvárosban. Nappal egész nyugodtan lehet járkálni, beülni inni valamit (főleg Newtownban), de ilyen nyitott, teraszos helyek nem igazán árasztották el a belső városrészeket.

A város közvetlenül a Constitution Hill mellett.

Egyik kedvenc képem a várost beborító rengeteg graffiti (főleg egész falas mural) közül.

Carlton Center, 50. emelet. Sokat nem toporogtam közvetlenül a végigrepedt üveg előtt.

Kilátás ugyanerről az emeletről.

Látkép Soweto határából, bal oldalt éppen látszik valami a 2010-es futball VB döntőjének helyszínéből.

No, egyelőre ennyit Johannesburgról, tovább városi kóválygások itt és itt vannak, azokat is kár lenne kihagyni!