Az volt az eredeti terv, hogy írok pár turistacsalogatóan keresetlen bekezdést a fővárosról és könnyek között veszek búcsút Dél-Afrikától, de a hazautazást sikerült akaratomon kívül olyan parádésra alakítanom, hogy nem bírom ki, hogy ne azzal kezdjem.
Megpróbálom viszonylag röviden. A vasárnapi indulás előtt, szombat délutánra összejöttünk vagy negyven-ötvenen, amolyan búcsúbuli gyanánt. Az volt a terv, hogy kajálunk egy jót, aztán karaoke és ereszd el a hajam kifulladásig. Mivel nem nagyon tudtam volna aznap este online becsekkolni (a feltöltős telefonra már nem tettem semmiféle egységet, meg egyébként is este 21.00 körül lehetett volna egyáltalán intézni, akkor meg már ki foglalkozik vele?), egy kedves hölgy, aki korábban dolgozott az érintett légitársaságnál, kíváncsiságból ránézett, hogy esetleg meg tudja-e oldani a helyfoglalást az online check-in megnyitása előtt. No, ő jött oda öt körül, hogy van egy kis probléma. El nem tudtam képzelni, mi gond lehet, mire kérdezi, hogy tudok-e róla, hogy nem vasárnap indul a gépem, hanem aznap este? Mondom, hogy kizárt, "ez Afrika", valami el lett cseszve a nyilvántartásban. De azért csak megnéztem a fél évvel korábbi visszaigazolást, és tényleg, két óra múlva ott kell lennem a reptéren.

Na, elkezdődött a kapkodás. Először megpróbáltuk áttenni másnapra a jegyet (csak business class, 200.000 ráfizetéssel), aztán gyors becsekkolás, telefon a társaságnak, hogy akármi van, engedjenek be, mert megyek a reptérre, csak nem biztos, hogy időben odaérek. Közben búcsúzás, elnézés kérés mindenkitől, röhögés/együttérzés kivel-kivel vérmérséklet szerint (helyenként erős értetlenkedés, hogy sikerült így intézni), aztán kocsiba bevágódás és indulás a 40km-re lévő szállásra, bepakolni. Mert ugye egy alsógatyát el nem raktam addig, hiszen még rengeteg időm van. Mint egy úttörőtáboros, úgy hánytam be minden cuccot, ami a kezem ügyébe került a táskákba, csak erőltessünk be mindent valahogy. Nem kis segítséggel, burleszk filmes bőröndön ugrálásokkal sikerült mindent bezsúfolni egy olyan 17 perc alatt, szuvenírestül, ajándékostul, törékenyestül. Persze, hogy le sem zártam a feladós csomagot (a lakatot is behánytam minden mással együtt valahova), de tulajdonképpen időben elindultunk a 30km-re lévő reptérre. A kocsiban egyeztettük, hogy ki viszi vissza másnap a bérelt autómat, mi maradt ott a szálláson, vagy bárhol máshol, meg hogy lehettem ekkora hülye, hogy fél évvel korábban rossz napra írtam be az indulást a naptárba. Végül a gondos válogatásnak köszönhetően, 9kg túlsúllyal sikerült feladni a csomagot. Viszont annyira pengék voltunk, hogy 15 percet benne hagytunk a történetben, ennyivel a kapuzárás előtt értem oda. Még ihattunk volna egy sört valahol.

És akkor az eredeti terveknek megfelelően, néhány mondat Pretoriáról. Sokszor jártam ott a hat hónap alatt, általában pár órákat, fél napokat töltöttem el. Valamivel barátságosabb város, mint Johannesburg, jóval kisebb is és talán nincsenek annyira kilátástalan környékei, mint Joburgban Yeoville vagy Hillbrow (vagy csak nem jártam arra).
A városnézés ebéddel együtt nem tud 1.5 óránál tovább tartani, hacsak el nem jutsz a diplomata negyedbe és ott nem kóvályogsz a rezidenciák között, vagy nem éppen a jacaranda fa virágzásakor érkezel, mert akkor tényleg szépek a csupa lilába és helyenként fehérbe öltözött utcák. Valószínűleg nem én vagyok viszont az egyetlen magyar, akinek eszébe jutott, hogy jacaranda persze, de az orgona is tudja nagyjából ugyanezt. Egyébként a jacaranda brazil, de van belőle, vagy 50.000 import darab Pretoriában.
Könnyedén ki lehet egészíteni a városnézést a Vortrekker Monument-tel, vagy a Pretoria környéki nemzeti parkok és természetvédelmi területek egyikével-másikával. Dinokeng, Rietvlei, vagy Groenkloof mind közel vannak és így már simán megvan egy pár napos program. De közel van Hartebeestport Dam is, így meg már kifejezetten tartalmas lehet. Mutatok pár képet.

A Union Buildings, ezt biztosan nem fogod kihagyni, ha itt vagy a városban. Hallottam egy történetet, hogy a londoni gyarmati építési hivatalban összekevertek anno két tervet, a pretoriait és egy indiait. Ez azért néz ki úgy, mintha egy indiaizáló épület lenne, afrikai elemekkel meg Indiában építettek valamit a britek.

Louis Botha, nemzeti hős. Az első (búr) miniszterelnök, egyben tábornok és farmer lovasszobra a Union Buildings előtt.

De hopp, hát nem Botha és az épület közé építették Mandela gigantikus szobrát?
Az egész Dél-Afrikára jellemző "túlfoglalkoztatás" szép példája a pretoriai parkok fenntartása. Indokolatlanul nagy számban használnak élő munkaerőt, csak minél több munkahely legyen. Az éttermekben hemzsegnek a pincérek, a parkokban a kertészek, de házhoz is minimum nyolcan jönnek kertészkedni. Az összes parkoló dugig van parkolósegédekkel, akiktől lényegesen bonyolultabb a parkolás, mint ha nem lenne ott senki. Mindegy, csak valamilyen munka legyen, azt meg el tudod képzelni, micsoda fizetéseket kapnak ezért.

A City Hall előtt egykor csak a város névadója, Andries Pretorius szobra állt. Illetve a fiáé, aki alapította a várost és tiszteletből a saját apjáról nevezte el (ühüm, csak akkor miért nem Andriea lett, megfejthetetlen). Az megvan, hogy kinek a neve szerepel a Pretoria határában lévő Voortrekker Monument esküszövegén is?

De aztán ide is valahogy idekerült Tshwane főnök szobra, akiről ugyan semmit nem tudni, csak valamilyen homályos legendák szereplője, de legalább ma már az ő nevét viseli Pretoria hivatalos neve: Tshwane Metropolitan Municipality. Hallottam egy rádióműsort, felhívtak egy Pretorius vezetéknevű pretoriai búrt, hogy ők a belügyi hivataltól vannak és fáradjon be az új okmányaiért, mert jövő héttől őt is Tshwanerius-nak fogják hívni. Zokogtam a röhögéstől, ami utána következett.

A Church Square, az egykori piactér.

Ez is az.

És ez is. Lassan körbeértünk.

A tér közepén Krüger elnök szobra, ide a vállára még érdekes módon nem ültettek senkit.

Viszont a lakóházát hamarosan rendesen sikerül majd körbeépíteni bér- és irodaházakkal.

Ez a műanyag bálnacsontváz 600 kilométerre az óceántól, a City Hallal szemben, a Természettudományi Múzeum előtt lóg.

Ugyanez kontextusba helyezve. Jobbra van egy műanyag őshüllő is.

Az utca végén pedig a régi állomás.

Végül Pretoria látképe a Union Buildings elől, a háttérben a dombtetőn a Voortrekker Monument.

Ennyi volt tehát Dél-Afrika (remélem nem végleg), további európai és afrikai kalandokra fel!