Kelet-Afrika után belefért még tíz nap Olaszország a nyárba. Persze felmerült, hogy leájulunk a homokos tengerpartra, de elképzelhetetlennek tűnt, hogy tíz napon keresztül egy napágyból nézzem mozdulatlanul a semmit, úgyhogy valamivel ingergazdagabb környéket kerestünk. Lombardia és a hegyek alatt/között fekvő tavak ideális választásnak tűntek, mivel félaktív pihenésre kerestünk úti célt. Így belefért némi kultúra, városlátogatás és mindenféle császkálás hangulatos falvakban, óvárosokban és tópartokon, ahogy a vízparton szuszogás is. Szállást a jól csengő Sarnico faluban (kisvárosban) találtunk, ami kifejezetten kényelmes választásnak bizonyult, innen ugyanis 1-2 órán belül szinte mindent el tudtunk érni, amit meg akartunk nézni.

A fejedelmi többes mondjuk enyhe túlzás, rajtam kívül senki más nem volt felvillanyozva, hogy minden nap menjünk valamerre, így véres kompromisszumokra kényszerült mindenki. Megegyeztünk abban, hogy lesznek semmittevős és utazgatós napok, ezért Milánóba például be sem jutottunk, de ettől még mindenki tudott aludni. Brescia-ról is csak annyit tudtam korábban, hogy Brescia - Udinese 2:2, iksz. Aztán mivel Brescia is kimaradt a programból, ez nem is változott.
Lássuk viszont, hogy mi minden fért bele.

Elsőként Sarnico, a bázis az Iseoi-tó partján. Mivel Olaszország, napközben egy ember nincs az utcán, tök üresen tátong a sok-sok vendéglátóhely. Aztán estére persze jelentősen megváltozik a hangulat. Ha erre jársz, feltétlenül próbáld ki a No Stress bár saját sörét. Napraforgó a neve olaszul.

Sarnico központja a szomszédos Paratico parti sétányáról.

Ez Monte Isola, a sziget az Iseoi-tavon. Gondoltuk körbesétáljuk, de a természet közbeszólt és kaptunk egy csodálatos vihart jégesővel. Alig bírtuk átvészelni néhány Aperol Spritz-cel.

Íme a tó névadója, Iseo, egy rendkívül hangulatos kisváros.

Paratico és Sarnico egy folyócska két partján fekszenek, az "ikervárosokat" egy kisebb híd köti össze.

Nagy nehezen kierőszakoltam, hogy legalább Bergamoig jussunk el. Ez a Cittá Alta, az óváros főtere.

Egy terecske csak méterekkel arrébb.

Nem túlzás, hogy lenyűgözőek a bergamoi domboldalak.

Ez pedig a város látképe a San Vigilio várkastélytól.

Ilyesmi lakóépületekben kell a bergamoiak egy részének tengődnie.

Ez már Como, ami tulajdonképpen egy semmi extra városka, George Clooney biztosan nem emiatt a város miatt költözött a tó partjára. A legnagyobb vicc a látnivalók térképén a római fürdő romjai voltak, ez ugyanis jelenleg egy parkolóház. Van ugyan három tematikus útvonal az egykori városfalakon belül, de ezen a dómon kívül semmi különös.

Na jó, ez a tér Alessandro Volta szobrával (itt született) megért egy ebédet (és egy Aperol Spritz-et).

Ez már Bellagio, a Comoi-tó talán leghangulatosabb kisvárosa.

Ez a látványt kell elviselni a strandon. A víz meglepően hideg volt, a strand bár viszont kifejezetten színvonalas. Ezek a kavicsos strandok nekem nagyon nem kedvenceim, egyáltalán nem bírom a természetes Kneipp-masszázst, míg bevergődök a vízbe, de itt azért el bírtam duzzogni egy délutánt.

Rálátás a városkára ugyaninnen. Como és Bellagio között egy meglehetősen szűk, de gyönyörű út visz végig a meredek parton. Bár kifejezetten kiépített megállóhely csak kevés van, ha látsz egy autónyi helyet, érdemes szinte bárhol megállni és lenézni a tóra.

Decenzano a következő állomás, a Garda-tó déli részén.

Kilátás a várból.

És maga a vár a csónakkikötő és az óváros felett.

A szomszédos Sirmione nem véletlenül van csurig tele turistákkal hétköznapokon is. Közel az autópálya, látnivaló van elég és strandot is találni. Három kört tettem meg káromkodva a kocsival, amíg parkolóhelyet kerestem, remek szórakozás volt.
A városkapu mögött pár méterrel kértem egy (számomra) szokásos pisztácia - étcsoki fagyit. Kissé meglepett, hogy 7€ az ára. Ennél jobban csak a mennyiség. Nem tudom, hogy nyelvi problémák okozták-e, de valahogy sikerült az itthoni adag háromszorosát kikérnem, tulajdonképpen elnyalogattam egy kézisúlyzót.

Ez a Jamaica Beach Sirmione és a kis félsziget csücskén. Ugyan semmi köze nincs Jamaicához, még az egyetlen bár itallapjának sem, de ki lehet bírni. A képen látható sziklatömbök viszont kegyetlenül csúsznak, így általában seggen csúszva közelítettem meg a vizet. Nem voltam vele egyedül.

Az is viszonylag ritka, hogy egy ókori villa romjai alatt csobbanhatsz. Itt megteheted.

Újabb kirándulós nap, az Iseoi-tó és Monte Isola látképe.

Az Iseoi-tó északi része talán a legszebb szakasza és itt alig vannak turisták. A Nappal szemben fényképezett panorámáért elnézést, így sikerült.

Ahogy körbeautóztuk a tavat, Sarnico strandjára értünk vissza. Két dolgot érdemes megjegyezni. Egyik, hogy a három strandból ez az egyetlen (Lido di Nettuno a neve), ahol a vízbe is be tudsz menni. A másik kettő közül az egyiken eleve tilos, a másikon meg annyi a hínár, hogy senki meg sem próbálja. Hínár itt is volt rendesen, de a stég sokat segített a dolgon.
Hogy tovább dicsérjem (és ez a másik megjegyzendő), itt ittuk a nyaralás legjobb Aperol Spritz-ét, ami 3.5€-s árával egyben a legolcsóbbnak is bizonyult. Leszámítva a bevásárlást, amikor Aperolt és Prosecco-t is röhej áron tudtunk beszerezni.

Ez is Sarnico. Biztosan van magyarázata, hogy miért akar valaki éppen a Kelenföldi Erőmű közvetlen szomszédságába költözni a most épülő lakóparkba és annak is kell lennie okának, hogy itt felejtettek két kéményt a part menti apartmanházak között.

Ennyit Lombardiáról, legközelebb Verona fog következni.