Akárhányszor járok a Pilisben, mindig kell egyet röhögnöm a szívcsakra bullshiten, meg az ide-oda lepakolt, önképző körös szkíta-hun-táltos emlékműveken, de ez mindig csak örömteli plusz az egyébként is ideális kirándulóhelyek mellé. Ragyogó napsütésben mentünk fel Pilisszántóról a Pilis-tetőre, a Boldog Özséb-kilátóhoz, aztán mivel bőven maradt idő és kraft a lábakban, még végigsétáltunk a Dera-szurdokon is. Boldog Özsébről annyit, hogy simán felnőtt voltam, mire megtudtam, hogy ebben a kontextusban a boldog nem lelkiállapot, az Özséb meg férfinév. A szurdokról pedig annyit, hogy minden híreszteléssel ellentétben (tele vannak ezzel a túrázó és kiránduló oldalak), semmi köze nincs Svájchoz.
Mindez képekkel illusztrálva.
Felfelé menet nagyjából az első kanyarban, ahol kilátni a fák közül, máris ez a borzalom fogad. Bal oldalt, ha minden igaz, a két Kevély.
A következő alkalom, ahol ki lehet lépni az erdőből körülnézni.
A legutóbbi útvonalhoz képest a szomszédos Visegrádi-hegységben, nem meglepő módon, elég sok hasonlóság volt. Például végig ott voltak az út mentén régi barátaink, a gyíkok.
Ennyi gyíkot, mint az utóbbi két hétben, talán csak Fokváros környékén fotóztam, de ugyanúgy mászok be a dzsindzsába minden zizegés után, mint egy nyolc éves gyerek. Láttunk egyébként két siklót is, de az egyikről pont lemaradtam, a másiknál meg annyira belemerültem a nézegetésébe a bokrok alján, hogy eszembe sem jutott elővenni a gépet.
Felérve a csúcsra, ezt látni a Boldog Özséb-kilátóból.
Ami egyébként így néz ki.
Csúcsforgalom a pilisi útelágazásnál. Jobbra Pilisszentkereszt felé lehet lemenni, majdnem végig aszfalton.
Ez egy nőszirom, pont az út mellett nyílt.
Galacsinhajtó akcióban.
Az ismét velünk tartó, egy éves vizslából megint annyit láttunk egész nap, hogy fel-alá rohangál. Nagyon gyorsan belejött a túrázásba, most már el sem fáradt igazán a nap végére.
Pilisszántó határában van a Trézsi-kút, más néven a Szeretet-forrás. A felső része le volt zárva, belevakuztam és találtam egy méretes piócát vagy meztelen csigát a falon. A forrás vize egyébként hibátlan, nem úgy mint a kép szélei a rácsok miatt.
Lefelé menet megint találkoztam azzal a fajta cincérrel, aminek azóta sem tudom a pontos nevét.
Amikor átmentünk a Dera-szurdokhoz, olyan hetvenszer annyi emberrel találkoztunk, mint legutóbb januárban.
Családok, kutyák, idősek, fiatalok, tele volt az egész patakvölgy.
Persze elférni azért el lehetett, csak a hidakon, meg egy-egy fellépőnél volt itt-ott torlódás.
Emiatt kár lett volna kihagyni, meg egyébként is maximum egy óra oda-vissza a szurdok.
Relax háttérkép I.
Relax háttérkép II.
Végezetül 19 másodperc madárfütty a pilisi erdőből.
