Örs mindenkinek

Ködös október Zemplénben

2017. október 25. 00:55 - Tetlák Örs

05.jpgMár a meghatározással is bajban vagyok kissé, hogy hol is jártunk pontosan. Zemplénben, vagy a Zemplén(-hegység)ben, de az is pontatlan, hogy BAZ-megye. Talán a valami turisztikai molinón olvasott "a Rákócziak földje" lehet a legtalálóbb, mert itt tényleg szinte minden róluk szól. Bár a térség toronymagasan kiemelkedő attrakciójának tudtommal semmi köze nincs a fejedelmi családhoz, de erről majd később. A lényeg, hogy a számomra korábban vakfoltnak számító Zempléni Tájvédelmi körzetet és környékét terveztük körbejárni, de a tartós ködnek köszönhetően jó része vakfolt is maradt. Legalább is a nagy panorámák, a drámai kilátások és a lélegzetelállító látképek javarészt elkerültek. Elkeseredésre viszont semmi ok, volt elég látnivaló gerinctúrák és hegycsúcsok nélkül is.

A lakott települések utcaképéről röviden annyit, hogy a mindenhonnan átütő mélyszegénységen alig valamit dobnak a minden faluban kiaggatott Soros-plakátok. A Napnál világosabb, hogy a vén Soros keze lehet benne, hogy tulajdonképpen egyetlen más reklámplakát nincs sehol, bár vásárlóképes kereslet nyilván lenne bármire (nagyon nem). Ezek a zempléni, vagy borsodi falvak a kirakott trikolor színein kívül az égvilágon semmiben nem különböznek a sokszor nyomasztó erdélyi faluképektől. A falvak között legtöbbször minősíthetetlen útviszonyokért viszont kárpótolnak a szebbnél szebb autós útvonalak. Abaújkér és Erdőbénye között például igazi élmény volt végigautózni az ezer színű fák alatt. A kátyúkra éppen ilyenkor is érdemes figyelni, de az októberi erdők elképesztően szépek. Ennyit a moralizálásról, jöjjenek inkább a képek.

Előre szólok, hogy a köd nem lesz ritka vendég a képeken, itt is meglepetten csodálkoznak a kirándulók, hogy három méternél messzebbre látnak Boldogkő várából.
dscn5431.JPG

Az egyes falvak között általában csak néhány kilométer a távolság, kényelmesen végig lehet autókázni több útvonalat is bármiféle rohanás nélkül. Ez a következő állomás, Vizsoly, ahol az Árpád-kori eredetű, már rég református templomban őrzik a faluról elnevezett bibliát. A jobb oldalt kicsit látható vitrinben van kiállítva.
dscn5455.JPG

A falakon olyan - még a katolikus időszakból származó - freskók vannak, mint Szent László kirohanása a nagyváradi várból, vagy a Mária köpönyege alatt imádkozó magyarok. Itt a képen az üldözött kunok és ugyan nem tudom, hogy miből derült ki, hogy ezt ábrázolja, de a köpönyeges Mária a magyarokkal.dscn5447.JPG

dscn5448.JPG

Ez Regéc vára, a köd itt sem könnyítette meg a nézelődést. Rákóczi itt (is) töltötte gyermekkorát.
dscn5475.JPG

Először ilyen csodálatos panoráma fogadott a toronyból kinézve.
dscn5462.JPG

Aztán pár percre megemberelte magát az időjárás és a szél legalább egy rövid időre kifújta a ködöt az egyik völgyből.
dscn5476.JPG
Az erdei utak bőven megérték, nem győztünk elmerülni az őszi erdők színeiben.
dscn5477.JPG

Rengetegen megénekelték a finoman szólva is ellentmondásosan felújított (újra épített) Füzéri várat. Nekem a sosem volt hischtorizáló gitsch jutott róla eszembe. A teljes történelmi hűtlenségről a kápolna árulkodik leginkább. A plafonjára festett égbolt, az oltárkép előtt álló korondi tömeg-dísztárgyak, a tetejére vizionált teljes katyvasz szimbolika, a bezsúfolt zászlóerdő, mind mind az a kitalált tirpákbokrétás történelem, amire semmi szükség nincs. Nyilván vannak akik úgy gondolják, hogy "bár minden magyar vár fel lenne így újítva", én viszont azt mondom, hogy így inkább ne. Ez maga a kápolna.
dscn5488.JPG

Ez pedig Mrs. Slenderman a vár egyik szobájában.
dscn5491.JPG

A 2,4 milliárd forintos felújításból ilyen parádés műszaki megoldásokra is futotta. Gondolom a "nincs még kész" indokolja.
dscn5486.JPG

Ellenben felszállt a köd és ez a látvány fogadott. M(ajdnem m)inden meg van bocsátva.
dscn5496.JPG

Ez Sárospatak, a Rákóczi-vár belső udvara.
dscn5514.JPG

A vár parkjában, egész Észak-Magyarország leggyászosabb Rákóczi szobrán úgy fogja (szalvétával) a címszereplő a puskát, mint szűz lány az első barátját. Felső-Magyarországon szinte minden városban van rendes Rákóczi szobor, érthetetlen, itt miért gondolták helyénvalónak alázni.
dscn5516.JPG

A Megyer-hegyi tengerszem Sárospatak közelében természetesen nem tengerszem. Egy malomkő bányát öntött el a csapadékvíz, aztán egy idő után megunták az állandó és hiábavaló küzdelmet a vízzel (meg már a malomkő sem fogyott olyan jól) és inkább kialakítottak egy kis természetvédelmi területet a tavacska körül. A parkolóktól jó fél óra séta, szinte végig szőlősorok között. Ennyi embert még sosem láttam ennyire szemérmetlenül szőlőt lopni, mint a kétszer fél óra séta alatt. Természetesen a ködöt itt sem kerültük el.
dscn5522.JPG

Ugyanott, a tanösvény egy látványosabb pontján.
dscn5531.JPG

Sátoraljaújhely a Zemplén fővárosa. Ehhez képest egy amolyan "veszprémiesen" elcseszett városközponttal büszkélkedhet, meg egy Várheggyel, amin néhány köbméter sittnek tűnő kőrakás van felhalmozva, illetve itt van ugye Széphalom. Ez a plébánia templom és a főtér.
dscn5540_satoraljaujhely.JPG

Tovább autózva a határ túloldalára, megcsodáltuk az I. világháború után hajózhatónak hazudott, vagy 20 centis Ronyva-patakot, ami ma határfolyóként funkcionál, aztán elugrottunk a ritkán látogatott Nagykövesdre. Íme a várrom a falu feletti dombon. A faragott oszlopról semmit nem árultak el, a közelben meg csak egy szlovák nyelvű útbaigazító táblácska volt, amit meg sem próbáltam megfejteni.
dscn5547_nagykovesd.JPG

Utolsó állomásunk Borsi, Rákóczi szülőfaluja. A kastély, amiben született, ilyen csodálatos állapotban van.
dscn5557_borsi.JPG

Pista, a kastély lelkes gondnoka és idegenvezetője árulta el, hogy a szobrot eddig kétszer fejezték le és próbálták meg eladni a fémudvarban (mindkétszer át is vették, de ezidáig időben érkezett a rendőrség). Tőle tudtuk meg, hogy a csehszlovák érában volt itt minden, iskolától kezdve, magtáron át istállóig. Valahogy azt szerették volna a leginkább, ha nyoma is vész az épületnek. Néhány szobát ugyan már berendeztek javarészt másolat kiállítási tárgyakkal és legalább már tető alatt van (ami itt-ott máris beázik), de ebben a minősíthetetlen állapotban vegetál. Viszonylag rendszeresen jelenik meg egy-egy hazai potentát, aki a csillagokat leígéri az égről, aztán nem történik semmi. Nem érdemes stadionba, vagy Makovecz-kazánházba átszámolni, mert csak annál nagyobb a szégyen.
dscn5563.JPG

Pár nap alatt szomorúan kellett megállapítani, hogy egy attrakciókkal ilyen jól ellátott környék (várak, várromok, kastélyok, Vizsolyi Biblia, Tokaj, Gönc, a Zemplén, tényleg szinte minden faluban van valami igazán érdekes) hogy tud ennyire lepockolódott lenni. Nem hogy mondjuk Ausztriához, de szerencsésebb magyar régiókhoz képest is éles a kontraszt. Viszont a táj, főleg így ősszel, gyönyörű.
De nehogy keserű szájízzel búcsúzzunk, el ne felejtsünk szólni a környék legkimagaslóbb attrakciójáról, ami nem más, mint az Anyukám mondta étterem Encsen. Bárki bármennyire ájuldozik tőle, nyugodtan el lehet hinni minden szavát. Egyedül arra érdemes vigyázni, hogy ne első nap együnk ott, mert utána minden más kajálda komoly visszalépés lesz a környéken.
Kösz a figyelmet, a közeli viszont látásra!
dscn5538.JPG

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://orsmindenkinek.blog.hu/api/trackback/id/tr7113065432

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.