A 2016-os fél év után most egészen más körülmények között készültem vissza Dél-Afrikába. Akkor ösztöndíjjal mentem, most egy komplett társulatot szerveztem, szerveztünk ki néhány fellépésre. Az előző habkönnyű fél évvel ellentétben, az ország most jól pofán vágott. Tépelődök rajta egy ideje, hogy mennyit meséljek el belőle, hiszen közel sem egyedül voltam érintett. Nagyon-nagyon zanzásítva: megérkezésem estéjén rabolta ki két fegyveres a társaságot a szálláshelyünkön. Vártak ránk, az egyik elkövető a szálláshely korábbi alkalmazottja volt és szinte biztosan benne volt az egyik ott tartózkodó gondnok is (még ha talán nem is tudott róla a szerencsétlenje). Hogy mitől lehet szar hely Dél-Afrika, azt a rendőrség máig tartó töketlenkedése, a szálláshely tulajdonosának sunnyogása, meg az egész ótvaros, primitív rablás szociográfiája mutatják. Európában bárhol elfogták volna már aznap éjjel mindkét bűnözői mesterelmét, akik a teljes estét a folyamatosan működő térfigyelő kamerák előtt töltötték és akiket az alkalmazottak nagyjából egy tized másodperc alatt ismertek fel a felvételeken. Ehhez képest majd egy hónappal később még azon rugózunk, hogy megvannak-e egyáltalán ezek a felvételek, hogy a szálláshelynek volt-e bármilyen biztosítása és egyáltalán mi a retek akadálya lehetett annak, hogy ennyi idő alatt semmit nem sikerült kezdeni ezzel a rendkívül "szövevényes" bűnüggyel. A tárgyilagosság kedvéért azt azért jegyezzük meg, hogy köszönhetően a dél-afrikai közbiztonsági helyzetnek, az üggyel foglalkozó detektív irodájában a szó szoros értelemben hegyekben állnak a miénkhez hasonló dossziék. A sokkal vidámabb része, hogy a lelki megpróbáltatásokon túl, senkinek nem esett baja és azóta mindenki szerencsésen - bár kicsit megtépázva és a tervezettnél általában hamarabb - hazaérkezett.
Ugyan ezer tanulsága lehetne, ez nem az a hely, ahol részletesen elmesélném a történteket, úgyhogy forduljunk rá inkább a lehető legrosszabbul indult kiruccanás örömteli részeire.