Örs mindenkinek

Újra Dél-Afrikában

2018. augusztus 08. 20:25 - Tetlák Örs

01.JPGA 2016-os fél év után most egészen más körülmények között készültem vissza Dél-Afrikába. Akkor ösztöndíjjal mentem, most egy komplett társulatot szerveztem, szerveztünk ki néhány fellépésre. Az előző habkönnyű fél évvel ellentétben, az ország most jól pofán vágott. Tépelődök rajta egy ideje, hogy mennyit meséljek el belőle, hiszen közel sem egyedül voltam érintett. Nagyon-nagyon zanzásítva: megérkezésem estéjén rabolta ki két fegyveres a társaságot a szálláshelyünkön. Vártak ránk, az egyik elkövető a szálláshely korábbi alkalmazottja volt és szinte biztosan benne volt az egyik ott tartózkodó gondnok is (még ha talán nem is tudott róla a szerencsétlenje). Hogy mitől lehet szar hely Dél-Afrika, azt a rendőrség máig tartó töketlenkedése, a szálláshely tulajdonosának sunnyogása, meg az egész ótvaros, primitív rablás szociográfiája mutatják. Európában bárhol elfogták volna már aznap éjjel mindkét bűnözői mesterelmét, akik a teljes estét a folyamatosan működő térfigyelő kamerák előtt töltötték és akiket az alkalmazottak nagyjából egy tized másodperc alatt ismertek fel a felvételeken. Ehhez képest majd egy hónappal később még azon rugózunk, hogy megvannak-e egyáltalán ezek a felvételek, hogy a szálláshelynek volt-e bármilyen biztosítása és egyáltalán mi a retek akadálya lehetett annak, hogy ennyi idő alatt semmit nem sikerült kezdeni ezzel a rendkívül "szövevényes" bűnüggyel. A tárgyilagosság kedvéért azt azért jegyezzük meg, hogy köszönhetően a dél-afrikai közbiztonsági helyzetnek, az üggyel foglalkozó detektív irodájában a szó szoros értelemben hegyekben állnak a miénkhez hasonló dossziék. A sokkal vidámabb része, hogy a lelki megpróbáltatásokon túl, senkinek nem esett baja és azóta mindenki szerencsésen - bár kicsit megtépázva és a tervezettnél általában hamarabb - hazaérkezett.
Ugyan ezer tanulsága lehetne, ez nem az a hely, ahol részletesen elmesélném a történteket, úgyhogy forduljunk rá inkább a lehető legrosszabbul indult kiruccanás örömteli részeire.

Tovább
komment

Nyugati végeken - Burgenland és a Kőszegi-hegység

2018. június 25. 00:33 - Tetlák Örs

dscn6182.JPGNyugati határvidékünk tiszta meglepetés. Például tényleg vannak várak Burgenlandban. Meg szőlő. Rengeteg szőlő. Ha a Waze-re bízod magad, fogsz is tekeregni közte eleget. Az hogy Burgenland, meg Őrvidék ugyan jól hangzanak, de egészen elcsatolásáig szó nem volt ilyen nevű területről. Egyszerűen három egykori nyugat-magyarországi vármegye (Vas, Sopron és Moson) német neveinek végződéséből (mind Burg), meg a vármegyék lecsípett részeiből találták ki. Egyébként több horvát él itt, mint magyar és ők sincsenek sokan. Ehhez képest a burgenlandi magyar műemlékek az erdélyieknél nagyságrendekkel jobb állapotban vannak, még az eredeti magyar feliratok is szépen karbantartva találhatóak meg, általában eredeti helyükön. Mindenhol olyan családnevekbe botlasz, hogy Eszterházy, Batthyány, Nádasdy, Báthory de egyszer-egyszer feltűnik valami Graf von Fixlifuxli, meg néhány beltenyésztett Habsburg rokon.

Tovább
komment

Pünkösd a Pilisben

2018. május 22. 21:37 - Tetlák Örs

dscn6026.JPGAkárhányszor járok a Pilisben, mindig kell egyet röhögnöm a szívcsakra bullshiten, meg az ide-oda lepakolt, önképző körös szkíta-hun-táltos emlékműveken, de ez mindig csak örömteli plusz az egyébként is ideális kirándulóhelyek mellé. Ragyogó napsütésben mentünk fel Pilisszántóról a Pilis-tetőre, a Boldog Özséb-kilátóhoz, aztán mivel bőven maradt idő és kraft a lábakban, még végigsétáltunk a Dera-szurdokon is. Boldog Özsébről annyit, hogy simán felnőtt voltam, mire megtudtam, hogy ebben a kontextusban a boldog nem lelkiállapot, az Özséb meg férfinév. A szurdokról pedig annyit, hogy minden híreszteléssel ellentétben (tele vannak ezzel a túrázó és kiránduló oldalak), semmi köze nincs Svájchoz.
Mindez képekkel illusztrálva.

Tovább
komment
Címkék: túra Pilis

A Prédikálószék és a Vadálló-kövek

2018. május 06. 12:02 - Tetlák Örs

dscn5961.JPGSzent isten, két hónap fájó hallgatás után, újra valami hazai. Most a Visegrádi-hegységben mentünk egy kört, egy olyan alapvetést jártunk le, ahol én szégyen szemre még sosem voltam. Az útvonalválasztás másik indoka az volt, hogy 12-13 kilométert a 30 fokban elégnek gondoltunk egy első túrázós kutyának, meg nekem is. Kettőnk közül csak a kutyában kellett pozitívan csalódni, aki nagyjából dupla távot rohangászott végig a nap során. Bár voltak fenntartásaim, de az utána való üvöltözéssel is csak az első órában kellett felvernünk az erdő csendjét, utána példásan viselkedett. Lássuk tehát, hogy néztek ki a Vadálló-kövek és a Prédikálószék a májusi nyárban.

Tovább
komment

Salzburg Super Ski

2018. március 18. 10:32 - Tetlák Örs

05_img_0908_maria_alm_aberg-langeck.JPGEgészen röviden, a Salzburg környéki síterepek pontosan úgy néznek ki, mintha a 80-as évek egész falas nappali tapétáit nézegetnéd. Mivel több száz ilyen-olyan gasthof és panzió van minden egyes faluban, lehet némileg kompenzálni a síbérletek és a hütték mondjuk úgy, magasan pozicionált árait. A büdzsé a hüttékben tud kegyetlenül elszaladni: a 4-5€-s korsó sörök még hagyján, de csak az osztrák üvegiparnak hála, hogy nem tud kisebb kiszerelést gyártani, mint azok a 2cl-es fiolák, amiből folyékony arany áron adják a Jägermeistert. A csúcstartó egy 6€-s gépi kóla lett, olyan ízvilággal, ami harminc éve is megríkatta volna bármelyik apukájára váró kisgyereket a talponállóban. A miniatűr üvegekből lehet viszont frankó túlélő csomagot készíteni a sport közben is kulturáltan fogyasztók számára. Elképesztő, hogy mi pénzeket lehet megspórolni ezekkel az otthonról hozott rendes pálinkával feltöltött és a síruházat ezer zsebébe rejtett apró segítségekkel. A 3-4€-s "Willi" (körte schnaps + kompót), vagy Vodkafeige (ugyanez vodkával és fügével) helyett, ha betárazol a napra a pici üvegekkel, okosan szinten lehet tartani a lelkesedést és a bátorságot. Arról nem is szólva, hogy meglepően strapabíróak. Ami gyakorlatokat néha síelés címen elő szoktam adni, soha egynek sem lett semmi baja. Néhány napja, két pályaszakasz közti "átsikláskor" akkorát estem, hogy az arra járók közül többen lepontozták, de az üvegcsék azt is sértetlenül megúszták.

Tovább
komment

Téli erdők a Gerecsétől a Zemplénig

2018. február 27. 19:06 - Tetlák Örs

dscn5795_koris-hegy.JPGTekintettel a kataklizmát ígérő mínuszokra és a szibériai télre (elég jókat mosolyoghatnak az időjárás miatti parán mondjuk Csíkban, vagy Bodzafordulón), nézzünk körbe a téli, hazai erdőkben. Minden más híreszteléssel ellentétben, szerencsénk volt az utóbbi hétvégéken az időjárással, úgyhogy járkáltunk pár helyen. Megfordult a fejemben, hogy külön-külön írjak róluk, de ez egyrészt nem kifejezetten túra blog, másrészt meg elég talán csak a javát közkinccsé tenni. Úgyhogy a friss képek mellé válogattam párat az elmúlt egy-két télből. Mind itthon készült, aki elviseli a hideget, az rengeteg szépet talál télen (is) a hegyek között. Azt nem mondanám, hogy minden csak pár perc séta az utolsó parkolótól, mert menni azért kell általában, de rövidebb túrákon is nehéz csalódni. Jöjjenek is a képek, odaírom mindhez, hogy hol készült, ha valaki épp most kapna kedvet elindulni, tudja merre keresse.

Tovább
komment

11 kép, 11 történet

2018. február 17. 19:34 - Tetlák Örs

001.jpgSzerényen best of-nak szánt, szemérmetlen kattintásvadászat következik: tizenegy vállalhatóbb fénykép és hozzájuk kapcsolódva tizenegy pár soros történet. Hátha nem csak nekem esik jól visszaemlékezni és mást is érdekelnek. Semmi rendszer nincs benne, tulajdonképpen csak képek, amik meglehetősen szerény fotográfusi képességeimhez mérten jobban sikerültek és tudok is írni róluk valamit.
Teleraktam linkekkel. Videók, régebbi bejegyzések, csupa fantasztikum.

Tovább
komment
Címkék: Best of

Téli Bakony

2018. február 05. 13:58 - Tetlák Örs

dscn5787.JPGHittünk az időjárás előrejelzésnek, hogy vasárnap csodálatos napsütés lesz, úgyhogy elmentünk megnézni a téli Bakonyt. Mivel a Gaja-, Cuha-, és egyéb szurdokokat már néhány éve letudtuk, Bakonybél felé vettük az irányt. Gyorsan kiderült, hogy legalább két évszakos túránk lesz, olyan háromszor slattyogtunk át a télből a tavaszba, aztán ismét a hóba. Néhány dágványos szakaszt leszámítva, ahol bokáig süllyedve harcoltunk a cuppogós, cipőmarasztaló sárral, ideális körülmények voltak. Ugyan egész nap erősen olvadt, folyamatosan esegetett ez-az a fákról a nyakunkba, de főleg a magasabb részeken, egészen mesebeli volt a napsütés a havon.

Tovább
komment
Címkék: Bakony Bakonybél

A Hernád-áttörés a Szlovák Paradicsomban

2018. január 14. 16:12 - Tetlák Örs

dscn5699.JPGTavaly, amikor hazaértem Dél-Afrikából, kifejezetten hiányzott a tél. Pont hallottam, hogy a Hernád csonttá fagyott a Szlovák Paradicsomban, úgyhogy becsatlakoztam egy alkalmi csapathoz és megnéztem. Amilyen jó volt végigcsúszkálni a teljesen lefagyott folyón, annyira sajnáltam, hogy nem tudtunk végigmenni a folyómeder szélén, a sziklába vájt mindenféle tálcákon, létrákon, láncokon, meg egyéb műtárgyakon. Úgyhogy most visszamentünk és pótoltuk. Amennyire hideg volt tavaly, viszont gyönyörű napsütés, most ahhoz képest legalább tíz fokkal melegebb, viszont szürke, semmilyen idő. Itt-ott szállingózott a hó a nulla fok körüli időben, viszont az árnyékban csodálatosan lefagyott minden, úgyhogy az egyetlen versenyzőnek, aki nem hozott bakancsra húzható, kis tüskékkel felszerelt, csúszásgátló gumit (halvány fogalmam sincs, mi lehet az igazi neve, de ennél egészen biztosabb rövidebb), kalandos napja volt. Csúsztak a vasak, az ösvények, a domboldalak, az aszfaltozott utak, minden. Így nap közben több művészien kivitelezett talajgyakorlatot láthattunk, komolyabb baja viszont senkinek nem lett, nyugodtan röhöghettünk.
Megmutatom képeken, merre jártunk.

Tovább
komment

Kassa az essőben

2017. november 08. 12:03 - Tetlák Örs

dscn5608.JPGSok időt nem töltöttünk Kassán, meg különösebben sétára csábító idő sem volt, de a Rákócziak földje után csak megnézi az ember a sírhelyet is. Ha meg már ott van, akkor az óváros feltétlenül megér egy sétát. Olyasmikkel, hogy ki mindenki született, élt, dolgozott, vagy járt itt, nem fárasztanék senkit, ezer oldalon olvasható. Magyarország egykor volt második legnagyobb városa egyébként nem sokban különbözik bármelyik Kárpát-medencei nagyvárostól. Egy magyar szemnek tökéletesen ismerős városmag, amit Kassa (Kaschau) esetén ugyanúgy körbeépítettek Kosicé-vel, mint mondjuk Kolozsvárt (Klausenburgot) Cluj Napocá-val, vagy Marosvásárhelyt (Neumarktot) Tirgu Muressel. Az egykori várhegyet leszámítva, semmi érdemleges nincs pár száz méternél messzebb egymástól. Bár már rég nem "magyar város" (pár ezer magyar él a több, mint 200.000-res városban), de örömtelien gyakran látni magyar márványtáblákat, feliratokat. Éttermek, sörözők is dicséretesen sűrűn vannak, így egy-két napra van program körbejárni, körbeenni-inni.
Inkább képek, azok többet mondanak ezer szónál :)

Tovább
komment

A Fiumei Úti Sírkert

2017. október 30. 22:59 - Tetlák Örs

dscn5367_b.JPGNemzeti Pantheonunk, a (nem is olyan) kis magyar Pére-Lachaise ma már a város közepén fekszik, de megnyitásakor még kellően tágasnak és a városhatártól kellően messzinek tűnt a terület. Itt a XIX. század közepén még tanyás-lápos vidék volt, ki gondolta volna, hogy alig száz év alatt messze túlnövi a városhatár. Eredetileg "klasszikus" temetőnek szánták, kialakításának pedig elég prózai okai voltak. Beteltek ugyanis Pest város temetői, például a mai Kálvin tér, vagy az egykori legnagyobb, a mai Lehel tér alatt.
A ma már Nemzeti Sírkertként is emlegetett temetőben először az isaszegi csata Rókus kórházba került, kevésbé szerencsés sebesültjei leltek örök nyugalomra. A később kialakított "tematikus" parcellák között is igen jelentős a szabadságharc, illetve a reformkor, meg egyáltalán a XIX. századi magyar történelem nagyjainak emlékezete. Nemcsak Kossuth, Batthyány és Deák mauzóleumai vannak itt, de itt nyugszik Görgey, Táncsics, Klapka György, Türr István, aradi mártírok özvegyei, a lengyel légió egyik vezetője és sok-sok '48-as honvéd.
A zivataros XIX. századnak és a főváros igencsak dinamikus fejlődésének köszönhetően, a temető 1880-ra úgy telt be, hogy harminc év alatt 300.000 temetést tartottak benne. Innentől fogva folyamatos volt a variálás a parcellákkal, szinte egyfolytában át- és újratemettek, illetve szüntették meg a lejáró sírhelyeket. Ma is vannak teljesen üres(nek tűnő) parcellák és elhanyagolt, elbokrosodott részek, de állítólag utóbbiakon nagy erőkkel dolgoznak.

Tovább
komment

Ködös október Zemplénben

2017. október 25. 00:55 - Tetlák Örs

05.jpgMár a meghatározással is bajban vagyok kissé, hogy hol is jártunk pontosan. Zemplénben, vagy a Zemplén(-hegység)ben, de az is pontatlan, hogy BAZ-megye. Talán a valami turisztikai molinón olvasott "a Rákócziak földje" lehet a legtalálóbb, mert itt tényleg szinte minden róluk szól. Bár a térség toronymagasan kiemelkedő attrakciójának tudtommal semmi köze nincs a fejedelmi családhoz, de erről majd később. A lényeg, hogy a számomra korábban vakfoltnak számító Zempléni Tájvédelmi körzetet és környékét terveztük körbejárni, de a tartós ködnek köszönhetően jó része vakfolt is maradt. Legalább is a nagy panorámák, a drámai kilátások és a lélegzetelállító látképek javarészt elkerültek. Elkeseredésre viszont semmi ok, volt elég látnivaló gerinctúrák és hegycsúcsok nélkül is.

Tovább
komment

Szászföld, élő mesekönyv lapok Dél-Erdélyben - Erdély II.

2017. október 02. 19:27 - Tetlák Örs

szeben-9.jpgSzászföld, Szászok Földje, vagy Királyföld a szó szoros értelmében itt van a szomszédban. A magyar turisták döntő többsége érdekes módon elkerüli, bár biztosan vannak olyan erdélyi körutak, amik érintik. Aki Dévára, Vajdahunyadra, vagy Háromszékre eljut, onnan már nem egy irdatlan távolság.
Bemelegítésként némi história. Mint annyi mindenről a történelemben, a dél-erdélyi Szászföld első betelepítése körül is hiányosak az ismeretek. Kezdve attól, hogy az eredetileg már a XII. században megérkező első germán telepesek biztosan nem szászok voltak. A bizánci terjeszkedés ellensúlyozására, II. Géza ugyanis nyugati germán telepeseket hívott az országba, közelebbről a gyéren lakott keleti részekbe. Az első bizánci betörésekkor nyilvánvaló vált, hogy a határok védelmével megbízott székelyek a keleti betörések (kunok, besenyők) ellen ugyan kifejezetten hatékonyak, de sikertelenek lesznek a bizánci nehézlovasság ellen. Másrészt a székelyeknek (ekkor még) nem sok fogalma volt a várépítésről sem.
Az Age of Empires-ben nem véletlenül a bizánci cataphract az über lovas egység. A kataphraktosz pedig eredetileg sztyeppei nehézlovas volt, ami perzsa és mindenek előtt pártus "közvetítéssel" került a (Kelet-)Római Birodalomba, úgyhogy akár ismerhettük is volna. De nem, és ha már két mondat alatt ilyen messze kerültem az erdélyi szászoktól, folytassuk onnan, hogy a betelepített germánok nemcsak fejlettebb hadi technikát hoztak magukkal, de szorgos adófizetőként a magyar királyok megbecsült és a székely székekhez hasonló kiváltságokat élvező alattvalói lettek. IV. Béla a tatárjárás után már bizonyosan szászokat hívott be Dél-Erdélybe és a németeknek is annyira megtetszett Erdély, hogy egyre több család érkezett. Rövid ideig még a Német Lovagrend is megjelent a Barcaságban és kialakult az a terület, amit tulajdonképpen máig Szászföldnek nevezünk. Ehhez hozzátartozott Beszterce is, ahogy Erdély német (helyesebben szász, mert elég egyedi dialektus) neve is Siebenbürgen (hét vár) a hét nagyobb, erődített szász város után. Ezek Nagyszeben, Brassó, Kolozsvár, Segesvár, Medgyes, Szászsebes és Beszterce voltak.

Tovább
komment

Oroszhegy - Erdély I.

2017. szeptember 20. 16:01 - Tetlák Örs

dscn5318.JPGÉrlelgetem magamban egy ideje, hogy Erdélyről is írjak végre valamit, de nem tudtam eldönteni, hogy milyen formában tegyem. 50-60 útból van ugyan mit válogatni, de egészen biztosan nem leszek egy új Orbán Balázs, ahogy két-három bejegyzésbe sem szeretném összezsúfolni. Úgyhogy valami középutas megoldás lesz, részletekben, mikor merre járok, mi jut éppen eszembe. Igyekezni fogok nagyon aktuális maradni, így a sorozatot ünnepélyesen egy friss élménnyel, Oroszheggyel nyitom meg. Olyan is lesz biztos, amikor majd a legismertebb erdélyi célpontokról írok, ez viszont talán érdekesebb, mint a Gyilkos-tó és a Békás-szoros századjára.

Tovább
komment

Lombardia és az olasz "nagy tavak"

2017. szeptember 07. 16:53 - Tetlák Örs

dscn5109.JPGKelet-Afrika után belefért még tíz nap Olaszország a nyárba. Persze felmerült, hogy leájulunk a homokos tengerpartra, de elképzelhetetlennek tűnt, hogy tíz napon keresztül egy napágyból nézzem mozdulatlanul a semmit, úgyhogy valamivel ingergazdagabb környéket kerestünk. Lombardia és a hegyek alatt/között fekvő tavak ideális választásnak tűntek, mivel félaktív pihenésre kerestünk úti célt. Így belefért némi kultúra, városlátogatás és mindenféle császkálás hangulatos falvakban, óvárosokban és tópartokon, ahogy a vízparton szuszogás is. Szállást a jól csengő Sarnico faluban (kisvárosban) találtunk, ami kifejezetten kényelmes választásnak bizonyult, innen ugyanis 1-2 órán belül szinte mindent el tudtunk érni, amit meg akartunk nézni.

Tovább
komment
süti beállítások módosítása