Örs mindenkinek

A Gerecse a Turul körül (bónuszként a kiszáradó Dunával)

2018. október 22. 22:55 - Tetlák Örs

20181022_111541.jpgHa hirtelen belegondolok, lehet hogy a Gerecsében eddig csak télen jártunk, de akkor biztosan. A Turul-szobornál meg valószínűleg még soha, úgyhogy a festői Tatabánya szélén letettük az autót a pazar állapotban lévő szanatóriumnál és egy közepesen komoly körrel megnéztük az erdőt, meg az emlékművet. A jó isten óvjon meg bárkit, aki idekerül ebbe a kórházba és bár őszintén remélem, hogy a látott épületben már semmiféle kezelés nincs, egy viszonylag friss tábla a bejáratnál e tekintetben nem sok jót ígért. Vissza a magyar egészségügyből a természetjáráshoz: néhány (szinte észrevehetetlen) barlang mentén felmentünk a Halyagos-rétig, onnan az Öreg tölgyfa pihenőig, aztán kikeveredtünk a betonra és felslattyogtunk a Turulig, továbbmentünk a Szelim-barlanghoz, onnan meg le a hegyről, vissza a kísértetkórházhoz. Komolyabb kilátással, kitettebb szakaszokkal találkoztunk már erre-arra, legutóbb a Börzsönyben is voltak szebb panorámák, de az őszi erdő mindig megéri. Itt is kifejezetten szép volt az útvonal, mutatom is.

Tovább
Szólj hozzá!

Márianosztra körül

2018. október 20. 14:05 - Tetlák Örs

20181007_143120.jpgPár hete pont olyan szép idő volt, mint most, úgyhogy kiszaladtunk a Börzsönybe járni egyet. Márianosztrára esett a választás, az útvonalban voltak kis vizek, "komoly" csúcstámadások, elég penge kilátópontok és egy kis Dunakanyar. A falu szélétől a Bezina-patak mentén mentünk el a Bezina-rétig, onnan az erdei vasút Nagyirtáspuszta megállójáig (ahol elképzelni nem tudom, hogy nézhettem el az irányt, hogy nem vettem észre a jelet), majd a Sas-hegy, a Nagy-rét, a Sós-hegy, a Lengyel-rétek, végül a Kopasz-hegy következtek. Összesen nem volt több, mint tizenkét kilométer és a három csúcs sem megoldhatatlan (egyáltalán nem az).
Ugyanez képeken.

Tovább
Szólj hozzá!

Luzern és Vaduz

2018. szeptember 23. 12:00 - Tetlák Örs

20180909_171922.jpgSok élhetetlen hely van a világon, de Svájc és Liechtenstein egészen biztosan a legelviselhetetlenebbek között vannak. Akárhová néz az ember, csak a nélkülözés és a kilátástalanság, ezek a világ különösen szerencsétlen részei. Ennyit Lázár János Európa-felfogásáról, most próbálkozzunk meg a valósággal. Mivel Zürichben már jártunk a blogon, Vaduzban meg az életben is csak alig valaki, jöjjön néhány kép a hercegség fővárosából, meg az általam eddig látott legszebb svájci városból, Luzernből.

Tovább
2 komment

Katalónia egy kis Costa Bravával

2018. szeptember 15. 15:15 - Tetlák Örs

20180830_130327.jpgMivel Barcelonát a várakozásoknak megfelelően, pár nap alatt strandolással, múzeummal, meg az összes kötelezővel együtt letudtuk, megnéztük a vidéket is. Nem tudom, ki hogy van vele, de én akárhol bérelek autót, hét szentség, hogy utánam küldenek valami extra költséget. Általában gyorshajtás (innen is az jött), de most éppen egy a szolgáltató által ki nem fejtett 700 randos tételen is megy a vita egy dél-afrikai kölcsönzővel. Még szerencse, hogy megkötöttünk egy szemérmetlenül drága "super cover" biztosítást a kocsira, ami minden kiadást fedez. Hogy hogy nem, kivéve a közlekedési bírság kezelési költségét.
Ha Barcelona a modern, a vidéki Katalónia a középkori építészet miatt lehet emlékezetes. Meg az eszméletlen Dalí múzeum miatt, de arról majd később. Messze nem jártuk be tokkal-vonóval Katalóniát, de ízelítőnek tökéletes volt ez a pár kisváros és tengerparti szakasz, amiket láttunk. Hajtás után jönnek is sorban.

Tovább
2 komment

Barcelona, a katalán főváros

2018. szeptember 12. 00:56 - Tetlák Örs

20180901_142331.jpgTudok-e olyat mesélni, amit még nem írtak le Barcelonáról? Lehet, hogy nem, de teszek egy kísérletet.
Afrika után egy "nézzük meg, hova van olcsó jegy" alapú, rendkívül alaposan előkészített, klasszikus városlátogatással vezettük le a nyarat. Külön szerencse volt, hogy egy napi ajánlatnak köszönhetően összejött az ideális szállásválasztás. Egy egyetemekhez közeli, metróhoz három percre lévő szállodát fogtunk ki, ahonnan, közvetlen busz volt a partra (utóbbi kettőt valószínűleg a város bármelyik pontjáról elmondhattam volna) és feltételezem, hogy nem véletlenül hagyták egy hétig üresen az eredetileg minibárnak szánt kis hűtőt a szobában. Megérkezéskor rögtön szembesülsz vele, hogy a metróvonalak, mint a pókháló, úgy szövik be a város. A buszok egy kicsit sűrűbben. És (most figyelj, Budapest!) minden busz és metró légkondis - már amikre felszálltunk. Érdekes volt egyébként, hogy egyik percben úgy gondolod, hogy akár Budapest is lehetne ilyen kóser hely, a másikban meg vagy róla győződve, hogy sosem. Mert Barcelona valahogy jobban ki van találva, attól függetlenül, hogy természetesen nem minden helyi örül feltétel nélkül a turisták tömegének. Meg ott a tenger, ami nem elhanyagolható különbség. Behozni is csak a globális felmelegedés segítségével lehetne, bár addigra meg Barcelona szállna ki a versenyből, mire Budapestnek tengerpartja lenne.
A szokásosnál is több kép lesz, neki is kezdek.

Tovább
Szólj hozzá!

Viktória-vízesés, csoda Zambia és Zimbabwe határán

2018. szeptember 04. 12:32 - Tetlák Örs

dscn7052.JPGBotswana után (közben) a Viktória-vízesés volt a nyári körút utolsó állomása. Kora reggel indultunk a botswanai Kazungulából a zambiai Kazungula felé, hogy minél hamarabb Livingstone-ba érjünk. A nagy sietségben átvertek a taxi árával, aztán egy önkéntes "segítő" a kompjegy árával és a zambiai taxival. Sőt, sikerült úgy átmenni Zambiába, hogy tulajdonképpen fogalmunk sem volt a kwacha - dollár árfolyamról, úgyhogy még az átváltással is lehúztak. Mondanom sem kell, hogy annyira nem voltak vészesek az árak, hogy elsőre bármelyik túlárazás feltűnt volna. Éppen ellenkezőleg, még így is röhej volt mind. A földrajz iránt élénkebben érdeklődőknek mondom, hogy van itt a Zambézin egy négyes határszakasz, itt ér össze Botswana, Namíbia, Zimbabwe és Zambia. Hűtőmágnes gyűjtők viszont ne reménykedjenek, egyik ország sem képviseli magát semmiféle kínálattal. És akkor bele is csapnék a képes beszámolóba, lesz film is a vízesésről, érdemes kitartani!

Tovább
4 komment

Chobe Nemzeti Park - Botswana, második rész

2018. augusztus 29. 21:43 - Tetlák Örs

dscn6853.JPGLegutóbb ott fejeztem be a botswanai túra leírását, hogy egy írói bravúrral kihagytam a Chobe Nemzeti Parkot, hogy senkit ne terheljek agyon a terjedelemmel. Ez a hiánypótlás.
Felvéve a fonalat, miután az Okavangonál "némiképp" csalódtunk a városi terepjáró képességeiben, nem ragaszkodtunk az eredeti tervhez, hogy 300km-t megteszünk homokban és nyílegyenesen megyünk át Kasane-be. Inkább kerültünk a betonon, komótosan átgurultunk a határvárosba, másnapra meg eldöntöttük, hogy bérlünk egy rendes szafari autót sofőröstül. Nagy meglepetés Kasane sem volt, eddigre már megszoktuk, hogy a mellékutak egytől-egyig homokból vannak, szállásunk lenyűgöző, városszéli környezete meg kifejezetten üdítőleg hatott. Mivel határváros (innen indul a komp a Viktória-vízesés és Zambia felé) és a Chobe Park legurbanizáltabb "bejárata", Kasane kivételesen jól felszerelt, tényleg van minden. Például bent a városban legelésző elefántok, akik alkalmanként egy-egy kertbe, udvarba is benéznek. Ahogy a szállásunk recepciósa/mindenese mesélte, ilyenkor a vadvédelmi hatóság jobban védi az állatokat, mint az embereket. Ha van egy karambol az úton, várhatsz egy órát, mire odaér bárki, ha rálősz egy elefántra a saját kertedben, öt percen belül ott vannak. És ha már a személyzet, itt is roppant kedvesek, segítőkészek voltak és alig húztak le bármi náluk megrendelt szolgáltatással. Utóbb kiderült, hogy a taxitól kezdve a belépőkig mindenhez hozzátették a maguk kis jutalékát, de kit tud ezért haragudni? Harminc pulás taxi útért fizettünk 150-et :) Viszont amíg átmentünk a Falls-hoz, egy vasat nem kértek érte, hogy otthagyjuk az erőművet és tényleg mindent perceken belül elintéztek. Például fél napos autós és fél napos hajós szafarit olcsóbban, mint amennyiért korábban csak a reggeli három órás vadlesre kaptunk ajánlatot. Mondjuk Afrika ilyen, nem tudsz elég okos lenni és folyamatosan résen lenni, hogy mikor mivel húznak le. Néha annyira olcsó egyébként egy szolgáltatás (a taxi jellemzően ilyen), hogy fel sem merül benned, hogy a dupláját fizeted, mint egyébként kellene.
Lényeg, hogy délután kényelmesen megérkeztünk, bevásároltunk pár napra, rendeltünk hajnalra autót a nemzeti parkba és kulturáltan rákészültünk a további élményekre. Ezekről lesznek a képek, meg csináltam megint egy videót is.

Tovább
Szólj hozzá!

Botswana - első rész

2018. augusztus 22. 12:44 - Tetlák Örs

dscn6744.JPGOtt tartottam, hogy túl voltunk Dél-Afrikán és egy éjszakát rápihenve a mozambiki élményfürdőre, egy autócserét követően megindultunk Botswana felé. Nem vállalok nagy kockázatot, ha arra tippelek, hogy az egész generációm agyába ivódott be a "Sivatagi show", meg az "Istenek a fejükre estek" jó néhány képkockája. Nagyjából ezekből a filmekből tudtam már kisgyerekként, hogy a Kalahári, meg főleg az Okavango-delta a világ legfainabb helyei kell, hogy legyenek és milyen szerencse, hogy mindkettő ugyanabban az országban van. El is suhant az a harmincpár év és nagyívű tervekkel nekiindultunk. Letoltunk 3000 kilométert az országban, végigmentünk a Transkalahari Highway-en, megnéztünk két nemzeti parkot, meg a fővárost és elkövettünk olyan óvodás hibákat, hogy tényleg csak kiröhögni tudtuk saját magunkat. Erről lesz a szokásos módon egy csomó kép és egy videó.

Tovább
2 komment

Ponta do Ouro, Mozambik déli csücske

2018. augusztus 16. 23:54 - Tetlák Örs

img_20180725_092414_2.jpgDél-Afrika után az volt a terv, hogy egy rövid maputoi városnézést követően, a harminc különböző forrásból ellenőrzött, vadonatúj és kiváló minőségű úton lezúgunk Ponta do Ouro-ba és pár napig az ígéretes nevű R&R koktélon fogunk élni. A terv rögtön a határátlépésnél megváltozott, ugyanis a Maputo-ra szánt néhány órát városnézés helyett a határon, vízumainkra várva töltöttük. Viszonylag friss lehetőség, hogy egyáltalán lehet itt vízumot venni, korábban a legközelebbi mozambiki követségen kellett intézni. Gyorsabbnak valószínűleg most is gyorsabb lett volna a hagyományos út, ugyanis hét darab vízum kiállítása és beragasztása meghaladta az informatikai rendszer képességeit. Miután hétből hatunkat lefényképeztek és bevitték mind a hét útlevelet, bátorkodtunk szólni, hogy valami nem stimmel. Röpke két órával később már mehettünk is tovább és alig volt észrevehető, hogy melyik útlevélből kellett kigőzölni a más nevére szóló, de oda beragasztott vízumot. A másik apró kellemetlenség, amit egyébként más afrikai országok esetén is nehéz elkerülni, az az "önkéntes" segítők hada, akik néhány helyi bankjegyre hajtva ajánlják fel segítségüket az általában rendkívül bonyolult belépési ügyintézésben. Legtöbbször egyetlen papírt kell kitölteni, alap személyes adatokkal (a legnagyobb bohózat eddig talán az Uganda - Ruanda határ volt). Mozambik esetén a portugál nyelvű dokumentáció nem kifejezetten segít, de dicséretére váljon "asszisztensünknek", hogy adott kölcsön hetünknek egy darab tollat, lefordított egy sort, amit nem tudtunk megfejteni, majd derekasan kivárta velünk a két dög unalmas órát és a néhány dollárnyi honoráriummal elégedetten távozott. Tegyük hozzá, hogy ottlétünk alatt rajtunk kívül egyetlen más versenyző próbálkozott vízum beszerzésével, úgyhogy sok ügyfélről nem maradt le. Szóval Maputo ugrott, így Matolánál délre fordulva indultunk Ponta do Ouro felé.

Tovább
Szólj hozzá!

A megunhatatlan Krüger Park

2018. augusztus 13. 22:56 - Tetlák Örs

dscn6586.JPGTulajdonképpen van valami felfelé ívelés abban a sorrendben, hogy Lion Park, Pilanesberg és végül a Krüger. Utóbbiról már több részletben zengtem ódákat, lehetetlen megunni és ha bárki Dél-Afrikában jár, ha valamit, ezt ne hagyja ki. A recept idén is változatlan volt: hajnali kelés, gyors kávé-tea-reggeli és nyitásra ott toporogtunk a tábor kapujánál, hogy minél hamarabb kint lehessünk az állatok között. Bár odafelé menet beleestünk a vér profizmus csapdájába, emlékezetből megálmodtuk, mennyi idő alatt érünk el a nemzeti park bejáratától az első szálláshelyünkig. Csak egy olyan 80km-t tévedtünk, de szerencsére időben kiderült, hogy el vagyunk tájolva, így ugyan viszonylag feszített tempóban haladva, de simán beértünk a táborhelyre a kapuk zárásáig. Ezzel nem kevés büntetéstől kímélve meg amúgy is megtépázott pénztárcámat. Óriási meglepetések végül nem voltak, a legtöbb állatot kora reggel és a Skukuza - Tshokwane - Satara camp-ek és megállók környékén láttuk, illetve a Sabie folyó mentén stabilan volt mindig miért megállni. Első szállásunk Letaba volt. Én nagyon szeretem, mert tele van a környék vízilovakkal, hajnalban millió állat jön le a folyó( maradéká)hoz inni és kicsit talán szellősebbek is az utak, mint Skukuza és Satara környékén. Ide kellett komolyan tekernünk, hogy beérjünk. Másnap innen Pretoriuskop (az egyetlen táborhely, ahol még volt egyáltalán szabad szállás) már kényelmes sétatempóban telt, ahogy később a Crocodile Bridge kapu is Komatipoort és Mozambik felé. De ne ugorjunk ennyire előre, először ámuljunk a Krüger elképesztő "állatgazdagságán", sok képpel és egy videóval.

Tovább
Szólj hozzá!

Újra Dél-Afrikában

2018. augusztus 08. 20:25 - Tetlák Örs

01.JPGA 2016-os fél év után most egészen más körülmények között készültem vissza Dél-Afrikába. Akkor ösztöndíjjal mentem, most egy komplett társulatot szerveztem, szerveztünk ki néhány fellépésre. Az előző habkönnyű fél évvel ellentétben, az ország most jól pofán vágott. Tépelődök rajta egy ideje, hogy mennyit meséljek el belőle, hiszen közel sem egyedül voltam érintett. Nagyon-nagyon zanzásítva: megérkezésem estéjén rabolta ki két fegyveres a társaságot a szálláshelyünkön. Vártak ránk, az egyik elkövető a szálláshely korábbi alkalmazottja volt és szinte biztosan benne volt az egyik ott tartózkodó gondnok is (még ha talán nem is tudott róla a szerencsétlenje). Hogy mitől lehet szar hely Dél-Afrika, azt a rendőrség máig tartó töketlenkedése, a szálláshely tulajdonosának sunnyogása, meg az egész ótvaros, primitív rablás szociográfiája mutatják. Európában bárhol elfogták volna már aznap éjjel mindkét bűnözői mesterelmét, akik a teljes estét a folyamatosan működő térfigyelő kamerák előtt töltötték és akiket az alkalmazottak nagyjából egy tized másodperc alatt ismertek fel a felvételeken. Ehhez képest majd egy hónappal később még azon rugózunk, hogy megvannak-e egyáltalán ezek a felvételek, hogy a szálláshelynek volt-e bármilyen biztosítása és egyáltalán mi a retek akadálya lehetett annak, hogy ennyi idő alatt semmit nem sikerült kezdeni ezzel a rendkívül "szövevényes" bűnüggyel. A tárgyilagosság kedvéért azt azért jegyezzük meg, hogy köszönhetően a dél-afrikai közbiztonsági helyzetnek, az üggyel foglalkozó detektív irodájában a szó szoros értelemben hegyekben állnak a miénkhez hasonló dossziék. A sokkal vidámabb része, hogy a lelki megpróbáltatásokon túl, senkinek nem esett baja és azóta mindenki szerencsésen - bár kicsit megtépázva és a tervezettnél általában hamarabb - hazaérkezett.
Ugyan ezer tanulsága lehetne, ez nem az a hely, ahol részletesen elmesélném a történteket, úgyhogy forduljunk rá inkább a lehető legrosszabbul indult kiruccanás örömteli részeire.

Tovább
Szólj hozzá!

Nyugati végeken - Burgenland és a Kőszegi-hegység

2018. június 25. 00:33 - Tetlák Örs

dscn6182.JPGNyugati határvidékünk tiszta meglepetés. Például tényleg vannak várak Burgenlandban. Meg szőlő. Rengeteg szőlő. Ha a Waze-re bízod magad, fogsz is tekeregni közte eleget. Az hogy Burgenland, meg Őrvidék ugyan jól hangzanak, de egészen elcsatolásáig szó nem volt ilyen nevű területről. Egyszerűen három egykori nyugat-magyarországi vármegye (Vas, Sopron és Moson) német neveinek végződéséből (mind Burg), meg a vármegyék lecsípett részeiből találták ki. Egyébként több horvát él itt, mint magyar és ők sincsenek sokan. Ehhez képest a burgenlandi magyar műemlékek az erdélyieknél nagyságrendekkel jobb állapotban vannak, még az eredeti magyar feliratok is szépen karbantartva találhatóak meg, általában eredeti helyükön. Mindenhol olyan családnevekbe botlasz, hogy Eszterházy, Batthyány, Nádasdy, Báthory de egyszer-egyszer feltűnik valami Graf von Fixlifuxli, meg néhány beltenyésztett Habsburg rokon.

Tovább
Szólj hozzá!

Pünkösd a Pilisben

2018. május 22. 21:37 - Tetlák Örs

dscn6026.JPGAkárhányszor járok a Pilisben, mindig kell egyet röhögnöm a szívcsakra bullshiten, meg az ide-oda lepakolt, önképző körös szkíta-hun-táltos emlékműveken, de ez mindig csak örömteli plusz az egyébként is ideális kirándulóhelyek mellé. Ragyogó napsütésben mentünk fel Pilisszántóról a Pilis-tetőre, a Boldog Özséb-kilátóhoz, aztán mivel bőven maradt idő és kraft a lábakban, még végigsétáltunk a Dera-szurdokon is. Boldog Özsébről annyit, hogy simán felnőtt voltam, mire megtudtam, hogy ebben a kontextusban a boldog nem lelkiállapot, az Özséb meg férfinév. A szurdokról pedig annyit, hogy minden híreszteléssel ellentétben (tele vannak ezzel a túrázó és kiránduló oldalak), semmi köze nincs Svájchoz.
Mindez képekkel illusztrálva.

Tovább
2 komment
Címkék: túra Pilis

A Prédikálószék és a Vadálló-kövek

2018. május 06. 12:02 - Tetlák Örs

dscn5961.JPGSzent isten, két hónap fájó hallgatás után, újra valami hazai. Most a Visegrádi-hegységben mentünk egy kört, egy olyan alapvetést jártunk le, ahol én szégyen szemre még sosem voltam. Az útvonalválasztás másik indoka az volt, hogy 12-13 kilométert a 30 fokban elégnek gondoltunk egy első túrázós kutyának, meg nekem is. Kettőnk közül csak a kutyában kellett pozitívan csalódni, aki nagyjából dupla távot rohangászott végig a nap során. Bár voltak fenntartásaim, de az utána való üvöltözéssel is csak az első órában kellett felvernünk az erdő csendjét, utána példásan viselkedett. Lássuk tehát, hogy néztek ki a Vadálló-kövek és a Prédikálószék a májusi nyárban.

Tovább
2 komment

Salzburg Super Ski

2018. március 18. 10:32 - Tetlák Örs

05_img_0908_maria_alm_aberg-langeck.JPGEgészen röviden, a Salzburg környéki síterepek pontosan úgy néznek ki, mintha a 80-as évek egész falas nappali tapétáit nézegetnéd. Mivel több száz ilyen-olyan gasthof és panzió van minden egyes faluban, lehet némileg kompenzálni a síbérletek és a hütték mondjuk úgy, magasan pozicionált árait. A büdzsé a hüttékben tud kegyetlenül elszaladni: a 4-5€-s korsó sörök még hagyján, de csak az osztrák üvegiparnak hála, hogy nem tud kisebb kiszerelést gyártani, mint azok a 2cl-es fiolák, amiből folyékony arany áron adják a Jägermeistert. A csúcstartó egy 6€-s gépi kóla lett, olyan ízvilággal, ami harminc éve is megríkatta volna bármelyik apukájára váró kisgyereket a talponállóban. A miniatűr üvegekből lehet viszont frankó túlélő csomagot készíteni a sport közben is kulturáltan fogyasztók számára. Elképesztő, hogy mi pénzeket lehet megspórolni ezekkel az otthonról hozott rendes pálinkával feltöltött és a síruházat ezer zsebébe rejtett apró segítségekkel. A 3-4€-s "Willi" (körte schnaps + kompót), vagy Vodkafeige (ugyanez vodkával és fügével) helyett, ha betárazol a napra a pici üvegekkel, okosan szinten lehet tartani a lelkesedést és a bátorságot. Arról nem is szólva, hogy meglepően strapabíróak. Ami gyakorlatokat néha síelés címen elő szoktam adni, soha egynek sem lett semmi baja. Néhány napja, két pályaszakasz közti "átsikláskor" akkorát estem, hogy az arra járók közül többen lepontozták, de az üvegcsék azt is sértetlenül megúszták.

Tovább
Szólj hozzá!