Sok időt nem töltöttünk Kassán, meg különösebben sétára csábító idő sem volt, de a Rákócziak földje után csak megnézi az ember a sírhelyet is. Ha meg már ott van, akkor az óváros feltétlenül megér egy sétát. Olyasmikkel, hogy ki mindenki született, élt, dolgozott, vagy járt itt, nem fárasztanék senkit, ezer oldalon olvasható. Magyarország egykor volt második legnagyobb városa egyébként nem sokban különbözik bármelyik Kárpát-medencei nagyvárostól. Egy magyar szemnek tökéletesen ismerős városmag, amit Kassa (Kaschau) esetén ugyanúgy körbeépítettek Kosicé-vel, mint mondjuk Kolozsvárt (Klausenburgot) Cluj Napocá-val, vagy Marosvásárhelyt (Neumarktot) Tirgu Muressel. Az egykori várhegyet leszámítva, semmi érdemleges nincs pár száz méternél messzebb egymástól. Bár már rég nem "magyar város" (pár ezer magyar él a több, mint 200.000-res városban), de örömtelien gyakran látni magyar márványtáblákat, feliratokat. Éttermek, sörözők is dicséretesen sűrűn vannak, így egy-két napra van program körbejárni, körbeenni-inni.
Inkább képek, azok többet mondanak ezer szónál :)

A Szent Erzsébet főszékesegyház és az Orbán torony a főtéren. Valószínűleg előbbi kriptája miatt jön a legtöbb magyar a városba.

Az altemplomban nyugszik ugyanis közös szarkofágban II. Rákóczi Ferenc, édesanyja Zrínyi Ilona, és fia Rákóczi József. Mellettük Rákóczi hűséges emberei, balról Sibrik József udvarmester, jobbról gróf Esterházy Antal. Utóbbi mellett pedig Bercsényi Miklós és felesége, Csáky Krisztina. A kriptába nem volt egyszerű lejutni, nagyon rigorózus rendben nyitották ki a rácsot egy-egy csoportnak, nem volt az az érzése az embernek, hogy élnek-halnak a Rákóczi örökségért. A templomban egyébként a Rákóczi-freskó és a főoltár (Árpádházi Szent Erzsébet élete) is megérnek egy misét (ha-ha), de a fő műsorszám az altemplom.

Íme maga a főtér. Mindenki számára ismerős stílusjegyek és hangulat.

Ez a Nemzeti Színház épülete pár lépésre csak a dómtól.

Az nem is európai történelmi város, ahol ne lett volna pestis és utána ne állítottak volna valamilyen emlékművet köszönetképpen, hogy elmúlt. Kassa sem kivétel.

A főtér palotái közül a Koldus-ház az egyik legszebb. A monda szerint egy koldus építtette az összekoldult pénzéből. Hihetőnek tűnik, életszerű. Viszont ott lengeti a kalapját a homlokzat tetején.

Márai szobra "méltó" környezetben (élőben rosszabbul néz ki, mintha egy parkolóban ülne egy omladozó vakolatú épület előtt). A szülőház, ahol az emlékszobája van, annyira jellegtelen, hogy alig lehet észrevenni. Viszont kétnyelvű tábla van rajta, hogy ott volt gyerek.

Rákóczi rodostói házának másolatát az egykori várfal Hóhér-bástyájában építették fel. Berendezése - ha minden igaz - eredeti, a törökországi berendezési tárgyak kerültek ide. Biztosra nem merem mondani, kifogtuk a héten az egyetlen napot, amikor zárva volt.

A szobor viszont kissé gnómszerűre sikeredett, legalább is kicsit mintha megrogyott volna nyaktájon a fejedelem.

Ez nem a város legjobban sikerült festménye, de legalább mindenki látja, mert ez is a dóm mellett van.

Ahogy a Szent Mihály kápolna is.

A Kassa címerét, címereit ábrázoló szobor az óváros egykori Déli Kapujánál.

Ez a Malom (Mlynska) utca, bal oldalt az evangélikus templom.

A Jakab-palota, akár csak egy kis szelet Prága, a Malom utca végén.

Mielőtt megmutatom a város egyik legöregebb épületét, gyorsan egy összefoglalás, miért érdemes eljönni. Rendezett, hangulatos, könnyedén bejárható óváros, minden sarkon magyar emlékekkel. Knédli, sztrapacska, sör, Fernet, Borovicka, Becherovka van. Márai, Rákóczi. Ja, meg itt van a Kelet-Szlovákiai Múzeumban a "kassai aranykincs". Ha nem három és fél óra lenne háztól házig, én viszonylag sűrűn elugranék. És egy jó tanács a Tornyosnémeti felől érkezőknek: ki ne fizessétek a szlovák autópálya matricát azért a 20 kilométerért, valami 10€ a tíz napos matrica, semmi értelme nem kikerülni azt a rövid autópálya szakaszt.
És akkor búcsúzóul a Miklós börtön.