Szent isten, két hónap fájó hallgatás után, újra valami hazai. Most a Visegrádi-hegységben mentünk egy kört, egy olyan alapvetést jártunk le, ahol én szégyen szemre még sosem voltam. Az útvonalválasztás másik indoka az volt, hogy 12-13 kilométert a 30 fokban elégnek gondoltunk egy első túrázós kutyának, meg nekem is. Kettőnk közül csak a kutyában kellett pozitívan csalódni, aki nagyjából dupla távot rohangászott végig a nap során. Bár voltak fenntartásaim, de az utána való üvöltözéssel is csak az első órában kellett felvernünk az erdő csendjét, utána példásan viselkedett. Lássuk tehát, hogy néztek ki a Vadálló-kövek és a Prédikálószék a májusi nyárban.
Dömösről indultunk, ahonnan a Rám-szakadék felé is "tömegek hömpölyögnek". Ahogy szoktuk, körtúrát tettünk és látatlanban sikerült jól kiválasztani az irányt. A piros kereszten mentünk fel a Prédikálószékig, onnan aztán a piros háromszögön vissza. Ilyen a falu széle.
Szikrázó napsütés, ezer fok volt egész nap, az erdei utakon meg mindenféle bogarak és egyéb kisállatok mászkáltak. Ahhoz képest, hogy kutyával nehezített volt a cserkészet, kifejezetten sok állattal találkoztunk. Rengeteg tudományágban vagyok teljesen járatlan, az egyik ilyen a rovartan, úgyhogy ez meg nem tudom mondani, milyen cincér.
Ehhez hasonló kabóca Laokoón-csoportot sem keveset láttunk. Update: tényleg kurva gyenge vagyok rovartanból, ezek nem kabócák, bodobácsok.
Ahogy haladtunk felfelé a hegyen, a fák között itt-ott már látszott a Duna.
Az út mellett folyamatosan gyíkok zizegtették az aljnövényzetet. Némelyiket nem volt könnyű észrevenni.
Néhányat viszont lényegesen egyszerűbb.
Ez a tisztás is a felfelé vezető úton van, nem csúnya.
Íme egy vagy teljesen zavartalanul napozó, vagy döglött vakond. A földön fekvés, a legyek és a tartós mozdulatlanság miatt utóbbira tippelnék.
A nap legérdekesebb találkozása ez az hüllő volt. Elsőre erdei siklónak gondoltam, ám mivel a rovartan mellett herpetológiából is rendkívül erős vagyok, utánanéztem és szinte teljesen biztos, hogy ez egy lábatlan gyík.
A csúcs előtt fogadott bennünket ez a szabadtéri feng shui emlékmű.
Ez pedig a Dunakanyar a Prédikálószékről. Ide tényleg érdemes feljönni, 2016 óta egy új kilátó is segít átlátni a fák felett.
A nap főszereplője is értőn tekintette meg a kilátást.
A kilátótól 500 méterre vannak a Vadálló-kövek. Megnéztem a neveiket: Árpád trónja, Felkiáltójel, Függőkő, Bunkó, Szélestorony és Nagytuskó. Hogy melyik melyik, arra még csak tippelni sem mernék. Egy-két szikláról viszont lelátni Zebegényig.
Van, ahonnan Dobogókő és a sípálya látszik. Itt mondjuk pont nem, ahhoz pár méterrel arrébb kellett volna menni.
Ahogy említettem, teljesen véletlenül jó irányba sikerült indulni, a Vadálló-kövek után ugyanis elég meredek a hegyoldal, ami felfelé gyötrő élmény lett volna a melegben. Akik szembe jöttek, néhányan panaszkodtak is rendesen. Ezt az egyébként simán teljesíthető emelkedőt leszámítva, teljesen család- és idősbarát az útvonal.
Törjük meg a panoráma képeket egy random bogárral.
Még egy sziklaalakzat a gerincen.
Néhány ponton, a kiszáradt fákkal egészen egyedi hangulatúak ezek a sziklák.
A kilátás meg végig pazar.
Visszaérve Dömös határába még találkoztunk egy rendkívül harcias szarvasbogárral is.
A nap hősével búcsúzom, cukiságfaktor ON.
Lehet, hogy két hónapnál hamarabb jelentkezek újra :)
