Dél-afrikai ismeretterjesztő sorozatom most fog elérkezni Juhász Árpádhoz méltó magaslatokra. Jobb a békesség, kreacionista olvasóim jobban járnak, ha innen nem is folytatják, vagy rögtön a képekhez ugranak. De akkor sem járnak jól, ne folytassák.
A Cradle of Humankind a Világörökség része, néhány egymástól csak pár kilométerre eső barlangból és a maropengi látogatóközpontból áll. A látogatható barlangok száma elég véges, ha jól tudom kizárólag a Sterkfontein Caves van nyitva a nagyközönség előtt (hopp, nem, a Wondercave is a Rhino & Lion Parkban). Nem kevesebb, mint 4millió éves fosszíliákat is találtak itt, az első nagyobb szenzáció "Mrs. Ples", egy több, mint 2millió éves Australopithecus koponyájának előkerülése volt.

Ha minden igaz, ez a koponya bizonyította, hogy a nem sokkal korábban, innen nem messze talált "Taung gyermek" koponyája tényleg a majom és az ember közti hiányzó láncszem lehetett. Az esetleg még mindig velem tartó kreacionistáknak mondanám, hogy nem félig csimpánz és félig homo sapiens, hanem egy már nem teljesen majom, de még nem is teljesen emberféle (hominida) fajról van szó.
Ilyen kaliberű leletek esetén érdemes megjegyezni, hogy milyen kifinomult módszerekkel találták meg őket: mészkő bányászat közben, ahogy robbantgatták szét a köveket. Magát a sterkfonteini barlangot is egy robbantás során találták, csoda hogy maradt bármi a leletekből.
A másik érdekesség, hogy úgy tűnik itt akármit találnak, annak valami borzalmas halált kellett halnia. A "Taung gyermeket" egy ragadozó madár ölhette és ehette meg, a '90-es években talált majdnem teljes Australopithecus csontváz "Little Foot" meg egyszerűen bezuhant a barlangba és halálra zúzta magát. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a barlang soha nem volt lakott, bármi amit találtak benne, az bizony beleesett a néhány felszíni kürtőn keresztül. "Mrs. Ples" még rosszabbul járt, újabb kutatások alapján azt gyanítják, hogy inkább fiatal hím, mint kifejlett nőstény lehetett. Hogy korábban még milyen szörnyűség történhetett vele, azt nem tudom.
Sterkfonteinben van egyébként minden, aminek egy rendes cseppkőbarlangban lennie kell, még egy tavacska is, amibe természetesen fulladt már bele búvár, hogy a hely gyerekmatiné jellegét erősítse.
A látogatóközpontot, ha másért nem, a kiállított eredeti fosszíliákért érdemes megnézni, bár vannak benne bazári gagyi megoldások is. A "négy elemet" bemutató csónakázás az alagsorban például teljesen olyan, mintha a Vidámpark ótvar szellemvasútját áttették volna vízre, csak kiszedték volna belőle az összes béna szellemet és még bénább sikolyt.
No, miután ehhez a látnivalóhoz is biztosan óriási kedvet csináltam, jöjjenek a képek. Meg ne felejtsük el, itt (is) kezdődött az emberiség története (meg Kenyában, Etiópiában...), a hétszázát!

Ennek a cseppkőalakzatnak "Elefánt" a neve és tényleg hasonlít rá. Nagy szerencséjük, hogy nem rénszarvas alakúra szilárdult meg itt valami.

Sterkfontein apró tavacskája, éppen fuldokló búvárok nélkül.

Talán látszik, hogy mekkorákat esett az a sok szerencsétlen állat, amiknek a maradványait aztán megtalálták a barlangban.

A barlang egyébként kényelmesen bejárható, csak néhány helyen kell törpejárásra váltani, a fejedet meg védi a kötelező munkavédelmi sisak. Ez teljesen indokolt, kocogtatta mindenki ide-oda a szűkebb részeken.

Látogatóközpont, Maropeng.

Hominidák.

A "Taung gyermek" (és néhány pávián) koponyája, mellette egy lehetséges tettes darabja.

Kardfogú tigris maradványa. Nem lehetett könnyű előembernek lenni, az biztos.

Ezzel viszonylag nehéz vitatkozni.

Ha igaz, akkor valahol itt (is) kezdődött a történetünk. Legalább is a szerencsétlen kis madáreledelek itt már két lábon járkáltak vagy hárommillió éve.

Nem messze meg csak ennyire jó kisüzemi sört főznek a The Bru House and Diner-ben.

A viszont látásra!