Nyugati határvidékünk tiszta meglepetés. Például tényleg vannak várak Burgenlandban. Meg szőlő. Rengeteg szőlő. Ha a Waze-re bízod magad, fogsz is tekeregni közte eleget. Az hogy Burgenland, meg Őrvidék ugyan jól hangzanak, de egészen elcsatolásáig szó nem volt ilyen nevű területről. Egyszerűen három egykori nyugat-magyarországi vármegye (Vas, Sopron és Moson) német neveinek végződéséből (mind Burg), meg a vármegyék lecsípett részeiből találták ki. Egyébként több horvát él itt, mint magyar és ők sincsenek sokan. Ehhez képest a burgenlandi magyar műemlékek az erdélyieknél nagyságrendekkel jobb állapotban vannak, még az eredeti magyar feliratok is szépen karbantartva találhatóak meg, általában eredeti helyükön. Mindenhol olyan családnevekbe botlasz, hogy Eszterházy, Batthyány, Nádasdy, Báthory de egyszer-egyszer feltűnik valami Graf von Fixlifuxli, meg néhány beltenyésztett Habsburg rokon.

A kevés olyan település közül, ahol létezik számottevő magyar kisebbség, az egyik Oberpullendorf (Felsőpulya). Ilyen csodálatos névvel ez az egyébként jellegtelen járásszékhely lett a kedvenc. Annyira nincs itt semmi, hogy a Tripadvisor listáján a kőszegi vár a második legfontosabb itteni látnivaló és az első is a szomszéd falu fürdője.
A szokásos módon, innentől képekkel megyünk tovább. Most még a szokásosnál is több lesz belőlük.

Kezdjük a túloldalon, Léka (Lockenhaus) vára. Elirigyelhették a szintén hazudós Törcsvártól, itt is minden Drakula. De itt legalább tele a padlás denevérekkel, amiknek gondosan óvják a nyugalmát, ám webkamerán folyamatosan követhetőek.

Drakulánál lényegesen több köze volt a várhoz Báthory Erzsébetnek, de ez a vérfürdős, totál kamu kiállítási elem, ez valami parádés.

A vár fekvésére viszont igazán illik a festői kifejezés.

Borostyánkő (Bernstein) kissé ütött-kopott vára magántulajdon, belépni csak a kastélyszálló vendégeinek szabad.

Ellenben itt született az "angol beteg" Almásy László, a várudvar virágos kertjei meg egészen kellemesen rendezettek (a képet természetesen egy szállóvendégtől kaptam).

Máriafalva (Mariasdorf) temploma ablakai feliratainak tanúsága szerint igazi magyar műemlék. Próbálom felidézni a bejárat melletti magyarázó táblát. Kellő germanizmussal fordítva: későgót templom barokkizálva, majd visszagótikázva. Ettől függetlenül rendkívül takaros. Volt egy sejtésem, utánanéztem és beigazolódott: az ablakokat Róth Miksa készítette.

Városszalónak (Stadtschlaining) várának kasszájánál szembesültünk a ténnyel, hogy kellett volna eurót vinnünk magunkkal, mert kártyával ugyan ki nem tudjuk fizetni a belépőt.

Bosszúból elmentünk inkább inni egy kávét a főtérre, ahol kiderült, hogy a drága Ferenc Jóskának mintha nyolc év alatt megbocsátottak volna a derék városszalónakiak. És természetesen a kávézóban sem lehetett kártyával fizetni.

Németújvár (Güssing) város fölé magasodó és kívülről viharvertnek tűnő várának büféjében szinte kizárólag magyarok dolgoznak, kapujában kizárólag magyar rendszámú autók állnak és a város híres szülötte Csákányi László. Ehhez képest a kápolnában talált feliratot legfeljebb a próbálkozásért érheti dicséret.

Be természetesen ide sem jutottunk. Újabb készpénz probléma és újabb gratuláció magunknak. Egyébként a pincéreknél itt már váltottunk eurót, de inkább ittunk egy sört. Itt jutott eszembe, hogy egyszer télen elmentünk megnézni Fraknó várát, de egész télen nem fogadott vendégeket. Úgy tűnt, hogy nincs ezzel egyedül. Szóval síelés után, aki beugrana hazafelé egy burgenlandi várba, vagy kastélyba, jobb ha előtte alaposan utánanéz, hogy nyitva lesz-e egyáltalán.

A hazai oldalon, Jákon meg kellett állapítanunk, hogy szépen sikerült a városligeti kis templom másolata (nem tudom eldönteni, hogy kell-e ide egy kacsintós szmájli...). Ez a belseje, kívülről talán mindenki látta már.

Azért megmutatom kívülről is.

Ez Kőszeg, a Jurisics-tér.

Ez a Jurisics-vár.

Ez pedig a Jurisics-szobor.

Visszapattanva az osztrák oldalra, következő állomásunk Lánzsér (Landsee) várának romja. A magyarból magát sikerrel osztrákká átképző Esterházy család tulajdona. Olvastam olyat, hogy a török időkre Közép-Európa legnagyobb vára lett. Ezt nem tudom megerősíteni, de hogy impozáns méretekkel rendelkezett, az egészen biztos. Egy helyen, ahol a több körös várárok fölé magasodik a fal, ma is látszik, hogy milyen grandiózus lehetett. Tulajdonképpen feleslegesen, mert hadászati értéke kereken nulla volt, soha meg sem ostromolták.

Kilátás a várrom tornyából. Tulajdonképpen egész Burgenland ugyanilyen, csak helyenként tele van szőlővel.

A madarak sorát ezzel a várfalon didergő galambpárral nyitnám meg. Az egy nappal korábbihoz képest egy olyan tizenöt fokkal esett a hőmérséklet, ami láthatóan nem esett jól nekik.

A Lánzsérral szinte szomszédos Kabold (Kobersdorf) reneszánsz várkastélyának udvarát teljesen kitakarta a felállított szabadtéri színpad. Arról sem voltam meggyőződve, hogy csak úgy be lehet-e egyáltalán menni. A kapu viszont tárva-nyitva volt. Egyébként a határ mindkét oldalán, az összes várban (már ahova ugye be bírtunk jutni) nyári színház van. Ez egy ilyen kultúrahabzsoló vidék lehet.

És ha már kultúra, ez az ízléses kutya a kaboldi kastély udvarát díszíti.

Doborján (Raiding), Liszt szülőháza volt az n+1-edik kártyamentes helyszín. Itt ugyan volt terminál, csak nem működött. Joggal merül fel az olvasóban, hogy ha minden faluban van ATM, miért nem vettem fel pénzt a belépőkre? Az elvek, kérem, az elvek. Visszatérve a szülőházra, nem könnyű elképzelni, hogy mielőtt reptér lett, a kis Franzi itt játszott a kertben.

Ruszt (Rust) a Fertő-tó partján fekvő rusztikus (uhh, nekem is fájt) városka. Ha valahol vannak gólyák, az állítom nem Elzász, aminek a jelképei, hanem ez a kisváros. Szó szerint ellepik a tetőket, az előre odakészített "fészektálcákat" használva. Ez a Rathaus Platz, itt is látszanak a fészkek a tetőkön. A templomtornyot pedig "Magyarország ezredéves fennállásának emlékéül emelte a ruszti evang. gyülekezet".

A tér másik oldala, ugyanazzal a harmonikás bácsival és egy őrjöngő rajongójával.

Némelyik udvar ilyen kis rendezett. Hova tűntek viszont Ausztriából a kerti törpék? Vagy Burgenlandban sosem voltak?

Ruszt a madárszar városa is. A tetőket a gólyák, Fertő-tó parti sétányát a vadludak rendezik el alaposan.

Néhányan a tóparti tettesek közül.

Forduljunk végre rá az eddig méltatlanul mellőzött Kőszegi-hegységre, kezdve a határ menti Bozsokon. A faluban lévő Batthyány-várkastély romját megtalálni sem könnyű, egy hátsó kertben düledezik a fák között. A kvázi gondnokként itt élő idős hölgy szerint nemrégiben 60(!) millió forintból kapott némi állagmegóvást. Ránézésre kettőből megtörtént az állagmegóvás, háromból létrehozták ezt az országos jelentőségű csalánerdőt, ötvenötöt meg ki tudja hova tettek. Kaszálásra egészen biztosan nem futotta. Pedig az egyik pincét még állítólag használja a néni, zöldséget tárol benne.

A Bozsokkal szomszédos Velemről indulva mentünk egy kört a hegyek között. Túrázóknak mondom, hogy Velem - Szent Vid kápolna - Hörmann-forrás - Hármashatár gerinc - Írott-kő - Tündér-forrás - Gyilkos-szikla - Holler-barlang - Kalapos-kő - Kalapos-barlang - Velem volt az útvonal. 15km könnyű körtúra, kivéve az elejét a Szent Vidig. Ott viszont egy bencés emlékmise kárpótolt a kaptatóért. Kicsit szokatlannak tűnő időpontban, szombat délelőtt.

Az út első szakasza a Források útja néven fut, előttünk viszont csak egy nyest futott át az úton. Sárgagyűrűs álcsüngőlepkéből azonban rengeteg volt az erdőben. És tényleg vagy annyi eszük van, mint egy marék lepkének, vagy vakmerő kis jószágok, mert sehonnan el nem szállnak, bármi közelít. Amikor viszont repülnek, mintha apró tündérek repkednének körülötted.

Amiből még rengeteg volt, az a gyűszűvirág.

Mivel az Írott-kő tetején lévő kilátót mindenki ismeri, inkább mutatok egy darab sziklát már az osztrák oldalról, de a kilátótól csak olyan száz méterre.

Ha szívfájdító erdőirtást akarsz látni, nem kell Borneóig, vagy az Amazonasig menni. Itthon is van min szörnyülködni.

Nézegessünk is inkább gyűszűvirágokat.

Meg sárgagyűrűs álcsüngőlepkéket.

A Források útja után az Óriások (helyenként igen elhanyagolt) útja következett. Egy idő után nem igazán tudtam eldönteni, hogy a csalán csípett meg többször, vagy a vadszeder karcolt össze gyakrabban. A sziklaalakzatok elég egyediek (már amelyik látszik a sűrűben), az ösvény viszont van, ahol szinte láthatatlan.

Ez egy békésen pihengető Atalanta lepke.

Ez pedig egy gyöngyházlepke.

Nem tudom, más hogy van vele, de én ilyen színű kágyillót még nem nagyon láttam. A kelempájsz madár mellett teszek egy próbát ezzel a névvel is, hátha elterjed. Erről a gusztusos képről kötnék át, hogy Velembe visszaérve, a Novákfalván épült igen elkötelezett, ősmagyar üdülőfaluba tértünk be kajálni. A bizarr díszletek ellenére, a kaja és a kiszolgálás kifogástalan volt, tényleg csak ajánlani tudom.

Ez már nem ugyanaz a kör, hanem Kőszeg mellett a Hétforrás. Ami persze egyetlen forrás hét kifolyóval. A Kincs pihenőtől (parkolótól) a Hétforrás és az Óház-kilátó nagyjából másfél órás elfoglaltság, egyedül az irányra érdemes figyelni. Én lementem először a forráshoz, onnan egy melós kaptató visz fel a kilátóhoz, úgyhogy azt kell mondjam, a másik irány kellemesebb.

Ez az Óház-kilátó, az egykori Óvár romjain. A Jurisics-vár megépítéséig ezen a helyen volt Kőszeg vára, amit a Hétforrás látott el ivóvízzel. A romokra húzták fel a kilátót, ami a forrással együtt valószínűleg a legnépszerűbb kirándulóhely Kőszeg környékén.

Már nem Burgenland, nem is a Kőszegi-hegység, de a nyugati végekbe még simán belefér Sárvár. Egy vár, ahol olyan személyek fordultak meg, mint a család nagyságát megalapozó Nádasdy Tamás; Nádasdy II. Ferenc, a fekete bég és felesége Báthory Erzsébet; Kanizsai Dorottya; vagy az itt elhunyt Tinódi Lantos Sebestyén. Végigjárva a várban összehozott kiállítást - megjegyezve, hogy a díszterem egy élmény -, értetlenül állhat az egyszeri látogató a kérdés előtt, hogy hol vannak az arisztokraták évszázadok alatt felhalmozott kincsei? Hát Sárvár és a Nádasdyak esetében biztos, hogy valamelyik bécsi múzeumban, vagy magángyűjteményben, mert Nádasdy III. Ferenc országbírót halálra és vagyonelkobzásra ítélték a Wesselényi-összeesküvés miatt. Báthory Erzsébet sorsára is gondolva, úgy néz ki, hogy ezek a nyugat-magyarországi vagyonok folyamatosan nagyon kellettek valakiknek. A huszárkiállítás viszont kifejezetten színvonalas és méltó emléket állít a Nádasdy-huszárezrednek.

 A viszont látásra!