Van aki új kocsival lepi meg magát (most adnám el), ha negyven lesz, van aki új nő után néz (a régivel sem bírok), van aki pályát változtat (esetemben miről mire?), én meg elmentem a Krügerbe. Két részletben fogok róla írni, kezelhetetlen mennyiségű képpel nem sokkolnék senkit.
Hogy milyen ez a nemzeti park, azt valóban látni kell, nincs az az irodalmi mélység, ami visszaadná az élményt. Vannak dél-afrikai látnivalók és van a Krüger. Vannak nemzeti parkok, meg van a Krüger.
Az időszakkal is szerencsénk volt, még nem volt nyár, amikor a lombok rengeteg takarnak, nehezebben látsz állatokat (vagy valamivel kevesebbet), mint télen. Három nap alatt láttuk a Big Five-ot, mindet többször is. Voltunk két vadlesen (game drive-on), egy estin és egy hajnalin, mindkettőn remekül szórakoztunk. A ranger, aki vezette a vadleseket, én nem tudom, hogy milyen szemekkel rendelkezett, de hogy miket vett észre, milyen távolságból és milyen körülmények között, az hihetetlennek tűnt.

A parkban a táborok kiválóan kiépítettek (Satara, Skukuza és Letaba a legnépszerűbbek), nem is megfizethetetlenek a bungalók, a vadon éjszakai zajai pedig egészen elképesztőek. Ahogy a kerítés mellől belenézel az éjszakába, nagyjából látod is, hogy mennyi esélyed lenne kint, azaz hány perc alatt tépnének cafatokra. Kicsit eltávolodtunk a természettől, lehet mondani.
Kifogástalanok az (aszfalt)utak, kis bokorugrókkal is tökéletesen be lehet járni az egész parkot. Földútra ilyen kocsikkal, mint amit én is bérlek, szinte felesleges rámenni, bár egy-két kitérőt (loop-ot) úgyis bevállal mindenki. Vagy ahogy mi is, felmész (szinte feleslegesen) egy földutas kilátópontra, ami zsákutca és visszafelé belefutsz egy legelésző elefánt csordába, amelyiknek a mátriárkája azt hiszi, hogy veszélyt jelentesz a borjakra és finoman neked megy. Te meg curükkolsz előle a földúton egy Chevrolet Sparkkal. Nem ilyenek az élet legnyugodtabb pillanatai.
Ahogy egy ranger elmondta, március óta nem esett a Krügerben, így a folyók tulajdonképpen megszűntek létezni. A folyómedrekben egy-két pocsolya jelezte, hogy fog itt még víz folyni. Állítólag elvesztett a Krüger vagy 1.000 (nem elírás) vízilovat a szárazságban, bár az egyszerű turistának meg nagyon tetszik, hogy a folyómedreknél és az itatóknál rengeteg állat gyűlik össze.
A Krüger területe akkora, mint a Dél-Alföld (Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megyék összesen), úgyhogy pár napig biztosan elvan itt mindenki. Nekem mindössze két hiányérzetem volt: nem láttunk hiénát és szirti borzot, de egy hónap múlva megyek vissza, még pótolhatom. Addigra a folyók is talán magukra találnak és teljesen más arcát fogja mutatni a természet. És akkor a képek özöne.

A fogadó bizottság pár méterre a bejárattól, ők nem tudhatták, hogy ilyet már ettünk.

Ablakzsiráfék

Vadkutyát nem lehet gyakrabban látni, mint leopárdot. Nekünk szerencsénk volt, ez a család az út mellett heverészett.

Big 1/5. Kezdetben le vagy nyűgözve, hogy vadon élő elefántot láthatsz. Pláne öt méterről.

Kuduból rengeteg van, szebbnél szebb bikák, az autóktól egyáltalán nem tartanak, ott legelésznek szinte mindenhol.

Ha igaz, amit a hivatalos prospektusban olvastunk (azaz összesen 300 van belőlük a parkban), a Krüger nyala antilop populációjának legalább 2%-ával találkoztunk.

Big 2/5. Ez a bika szinte benézett az ablakon.

Amikor először jön egy elefánt a kicsi borjával, kapkodsz a fényképezőgép után, izgatott vagy, el sem hiszed, milyen szerencsés vagy. A huszonötödiknél már csak azért szurkolsz, hogy ne az úton álljanak meg.

A csordákkal ugyanez a helyzet. Először fényképezel, sajnálkozol, hogy "rosszul álltak be", délután meg már meg sem állsz miattuk. Megint csak a prospektus szerint, van 13.000 elefánt a Krügerben. Két nap után úgy érzed, hogy láttad az összeset.

Big 3/5. Délelőtti szieszta.

A cerkófok minden pihenőben és táborban ott vannak és tele velük az erdő.

Nagyjából ugyanez igaz a páviánokra is.

Sivatagi show, néhány impalával a 150.000-ből, akik a parkban legelésznek.

A helység kalapácsa, ronda és finom.

Őfelsége miatt egy olyan 10-12 autó állt sorba, hogy megfelelő szögből kattinthasson. Ritka látványnál egyébként "dugó" van (meg ha éppen elefántok, vagy bivalyok vonulnak át az úton). Skukuza környékén álltunk mi is oda egy ilyen tumultusba, megkérdeztem az egyik sofőrt, hogy mit látnak. "Leopárdot a folyóparton", volt a válasz. Pár perc múlva megkérdeztem egy másikat, hogy hol van, mert nem látjuk. "Ott fekszik a bokrok alatt egy átharapott torkú prédával". Na, még mindig nem látjuk, megkérdeztem még egy sofőrt. "Nekem azt mondták, hogy oroszlán van valahol, de én sem látom"...A majmok, a létra, meg a fellógatott banán, ugye.

Vidáman legelésző varacskos disznók Satara Camp medencéjénél.

Mivel a Krügerben nincs ellenségük, az elefánt tehenek valószínűleg folyamatosan borjaznak, legalább is milliószor láttunk különböző korú borjakat egy-egy tehén közvetlen közelében.

Ezt a kis patás ördögöt úgy hívják magyarul, hogy szassza, vagy sziklaugró antilop. Itt klipspringer néven fut, nem meglepő módon az afrikaans, meg az eredeti nevet fordítottuk magyarra.

Békés növényevő, ami több embert öl meg Afrikában, mint bármilyen más emlős.

Nem olyan békésen tekingető bivalyok.

Big 4/5. Az orvvadászok miatt titokban tartják, hány orrszarvú van a parkban. Ez alatt a túra alatt ennyivel találkoztunk.

Letaba Camp, a szállásunk a "hömpölygő" Letaba folyóval.

Ez is a folyó helye, itt mindenhol víznek kellene lennie.

És akkor fejeződjön be az első rész egy kapitális kuduval!

Minden más a Krügerből a második részben.