Legutóbb ott fejeztem be a botswanai túra leírását, hogy egy írói bravúrral kihagytam a Chobe Nemzeti Parkot, hogy senkit ne terheljek agyon a terjedelemmel. Ez a hiánypótlás.
Felvéve a fonalat, miután az Okavangonál "némiképp" csalódtunk a városi terepjáró képességeiben, nem ragaszkodtunk az eredeti tervhez, hogy 300km-t megteszünk homokban és nyílegyenesen megyünk át Kasane-be. Inkább kerültünk a betonon, komótosan átgurultunk a határvárosba, másnapra meg eldöntöttük, hogy bérlünk egy rendes szafari autót sofőröstül. Nagy meglepetés Kasane sem volt, eddigre már megszoktuk, hogy a mellékutak egytől-egyig homokból vannak, szállásunk lenyűgöző, városszéli környezete meg kifejezetten üdítőleg hatott. Mivel határváros (innen indul a komp a Viktória-vízesés és Zambia felé) és a Chobe Park legurbanizáltabb "bejárata", Kasane kivételesen jól felszerelt, tényleg van minden. Például bent a városban legelésző elefántok, akik alkalmanként egy-egy kertbe, udvarba is benéznek. Ahogy a szállásunk recepciósa/mindenese mesélte, ilyenkor a vadvédelmi hatóság jobban védi az állatokat, mint az embereket. Ha van egy karambol az úton, várhatsz egy órát, mire odaér bárki, ha rálősz egy elefántra a saját kertedben, öt percen belül ott vannak. És ha már a személyzet, itt is roppant kedvesek, segítőkészek voltak és alig húztak le bármi náluk megrendelt szolgáltatással. Utóbb kiderült, hogy a taxitól kezdve a belépőkig mindenhez hozzátették a maguk kis jutalékát, de kit tud ezért haragudni? Harminc pulás taxi útért fizettünk 150-et :) Viszont amíg átmentünk a Falls-hoz, egy vasat nem kértek érte, hogy otthagyjuk az erőművet és tényleg mindent perceken belül elintéztek. Például fél napos autós és fél napos hajós szafarit olcsóbban, mint amennyiért korábban csak a reggeli három órás vadlesre kaptunk ajánlatot. Mondjuk Afrika ilyen, nem tudsz elég okos lenni és folyamatosan résen lenni, hogy mikor mivel húznak le. Néha annyira olcsó egyébként egy szolgáltatás (a taxi jellemzően ilyen), hogy fel sem merül benned, hogy a dupláját fizeted, mint egyébként kellene.
Lényeg, hogy délután kényelmesen megérkeztünk, bevásároltunk pár napra, rendeltünk hajnalra autót a nemzeti parkba és kulturáltan rákészültünk a további élményekre. Ezekről lesznek a képek, meg csináltam megint egy videót is.

Már említettem, hogy Botswana tele van vadállatokkal, itt a városi kukákra varacskos disznók járnak rá és egyáltalán nem zavartatják magukat. Néhány nagyobb parkolóban teljes kondákat láttunk belőlük.

Kasane infrastruktúrája ugyan szokatlan lehet a szemnek, de bemész egy ilyen helyre és teljesen biztos, hogy tényleg mindent meg fognak oldani. Vagy így, vagy úgy.

A hajnali indulás előtt zajlott le az út egyik legemlékezetesebb párbeszéde:
"- Iszol te is egy cidert?
- Á, nem.
- Miért nem?
- Egyrészt mert 3/4 6 van, másrészt mert nincs disznóvágás."
A napfelkelte meg ilyen a Chobe folyónál, Botswana és Namíbia határán.

Reggeli környékén tisztelik meg a cerkófok az autókat. Visznek bármit, amihez hozzáférnek.

Folyó lévén nem meglepő és nem is ritka, hogy krokodilok pihengetnek a vízben.

Hajnalban viszont meglepően kevés állattal találkoztunk. Láttunk halászsasokat, mindenféle vízi madarakat, antilopokat, egy szem menekülő elefántot, néhány aszott csontvázat és cory bastardot (ez a helyi túzok), de hát az ember ennél többre számít és el is kezdtünk fanyalogni. Aztán egyszer csak belefutottunk egy itt ritkábban látható oroszlánfalkába.

Voltunk annyira szerencsések, hogy a Krügertől a Ngorongoro-kráterig pár helyen már láttunk oroszlánokat, de ezek igazi szemük sem áll jól, bivalygyilkos rohadékok voltak, akikről simán elhittük, hogy azon agyalnak, hogyan kapjanak le bennünket az autóról.

Sikerült belekeverednünk pont az útjukba, az egész csapat közvetlenül a kocsink előtt vonult át (majd a videóban látszanak jobban).

Ha addig fanyalogtunk is, innentől sofőrünk lett a világ legnagyszerűbb ranger-e és az oroszlánok után varázsütésre kezdődött az állatfelvonulás.

Viszont letelt a délelőtt, mehettünk vissza a szállásra. Összedobtunk egy kafa lecsós marhát (mert azért csak főztünk egyszer-kétszer Botswanában is), az ejtőzés után meg indult a vizes blokk. Délutánra kevés kivétellel az összes Kasane-ban lévő turista hajóra cseréli az autót, ez sem magányos műfaj, nincs mit tenni. Ilyesmi hajókkal csapat mindenki a Chobe-n.

Az egészen biztos, hogy elefántokkal itt is fog mindenki találkozni. A háttérben a házak már Namíbia.

Ez a család nagyon készült az átkelésre, a forgalomtól viszont esélyük sem volt rá.

Krokodilból itt aztán végképp van elég.

És ilyen távolságról tekintheted meg őket.

Ellenben nem te leszel az egyetlen, akit érdekelni fognak.

Madarakból is parádés a kínálat, ez egy jégmadár.

Ez pedig egy halászsas.

Csendélet bivallyal és nyűvágóval.

Az elefántokat sem különösebben zavarják ezek a kis hajók, zavartalanul legelésznek, akármilyen közel is vannak.

Hangyányit giccses a naplemente, de nem bírtam kihagyni.

Végül négy és fél perc mozgókép, minden a Chobe Nemzeti Parkról.

Eljött a könnyes búcsú ideje Botswanától, innen már Zambiába, a Viktória-vízeséshez megyünk hamarosan tovább!