Pár hete pont olyan szép idő volt, mint most, úgyhogy kiszaladtunk a Börzsönybe járni egyet. Márianosztrára esett a választás, az útvonalban voltak kis vizek, "komoly" csúcstámadások, elég penge kilátópontok és egy kis Dunakanyar. A falu szélétől a Bezina-patak mentén mentünk el a Bezina-rétig, onnan az erdei vasút Nagyirtáspuszta megállójáig (ahol elképzelni nem tudom, hogy nézhettem el az irányt, hogy nem vettem észre a jelet), majd a Sas-hegy, a Nagy-rét, a Sós-hegy, a Lengyel-rétek, végül a Kopasz-hegy következtek. Összesen nem volt több, mint tizenkét kilométer és a három csúcs sem megoldhatatlan (egyáltalán nem az).
Ugyanez képeken.

Nagyjából itt veti bele magát a kiránduló az erdőbe.

A Bezina-réten pont találkoztunk a kisvasúttal. Nem tudom milyen sűrűn járhat, de kétségtelen, hogy jól sikerült az időzítés.

A Vasas-kút nem éppen egy vízesés, de valami kis víz azért volt benne. Aki viszont itt akarná feltölteni a kulacsot, annak nem lesz könnyű dolga.

Ez a Sas-hegy, eléggé megéri az a kis kapaszkodó, amit meg kell mászni ezért a látványért. Ez volt egyébként a túra legmagasabb pontja.

Ez ugyanaz a Nagy-rét testközelből, amire lenéztünk pár perccel korábban a hegytetőről. 

A réten vidáman virágzott a kökörcsin és más virágokat is láttunk még (vagy megint) nyílni. Október közepéhez képest kicsit meglepő volt.

Ez a Sós-hegy, itt sem utolsó elüldögélni pár percet.

Ez már a Kopasz-hegy, innen ilyen a rálátás a Börzsönyre.

Ha bárkiben felmerült volna, miért a névválasztás, íme a szemléltető ábra.

Végül az ígért Dunakanyar, szembefényben, telefonnal fotózva :) Mielőtt visszaereszkedtünk a faluba, elég jól esett itt még fújni egyet és körbebambulni.

Mára ennyi, köszi a figyelmet, gyere máskor is!