Nem is olyan rövid kihagyás után (te jó ég, majdnem két év!), megpróbálkozok egy friss bejegyzéssel.
Immár családosan, még éppen a NER határzára előtt jutottunk el majdnem Zára városáig (igen, borzalmas, direkt volt), azaz öt év kihagyást követően újra eljöttünk Pagra. A Zengg és Zadar megyék határán, szárazföldről könnyedén - hídon - megközelíthető, helyenként meglepően kopár szigetre kicsit olyan megérkezni, mint a holdraszállás. A sziget déli oldalán lévő híd felől még hagyján, de akik északról érkeznek a komppal, azoknak a csont száraz sziklákat látva nem a mediterrán szigetvilág fog feltétlenül beugrani. Van a szigeten vagy két tucat apró falucska, olyan 300 km tengerpart, rengeteg olajfa, birka és egy sólepárló. Nagyjából ezekről ismert egyáltalán, azaz a csipkéről, a sóról és a pagi sajtról. Utóbbi beszerzésében kihasználtuk helyzeti előnyünket, a vagy húsz éve rendszeresen itt nyaraló barátaink kapcsolatait, így a meglehetősen húzós bolti árakhoz képest valamivel befogadhatóbb összegért vásároltunk vagy másfél kilót. Gasztro kalandok és 80-as évekbeli egész falas poszterek a tovább után.

Kevesen tudják, hogy Pag városka szabad királyi városunk is volt, ennek megfelelően itt-ott magyar emlékekkel is találkozni. IV. Béla itt talált például menedékre az üldöző tatárok elől, de a Zárával való folyamatos harcokban szabadította fel Nagy Lajos és Luxemburgi Zsigmond is a szomszédvár elnyomása alól. A záraiak egyébként többször gyújtották fel a középkorban Pagot, mint a tréfás kedvű svédek a karácsonyi szalmakecskét Gävle városában. Az igazi óváros (Stari Grad) ennek megfelelően nem is a mai Pag területén van, hanem néhány kilométerrel délebbre, egy kevésbé védhető és tűzálló területen. Ez a város régi, Szűz Mária tiszteletére emelt temploma és kolostorának maradványa. Nagyboldogasszony ünnepén ma is ide érkezik a körmenet a mai városközpontból. Vagy innen indul és oda érkezik?

Mivel a települések tényleg kicsik a szigeten, a városlátogatásra, vagy építészeti emlékekre vágyók hajóval át tudnak ugrani Brač-ra, de közel van Zadar, Nin, vagy éppen Vir-sziget. Távolabb esik viszont a NER által kedvelt célpontoktól, így minimális az esély rá, hogy valamelyik pagi öbölben gázoljon bárkit el egy éppen az őszinte nevű Lady Mrd jachton korrumpálódó kormánytag. Számos öböl és kisebb strand van a szigeten, többsége sziklás, kavicsos, ahogy az a környéken teljesen megszokott.

Kevésbé lehet megszokni viszont a csontkopár sziklákat, amiket a sziget egyrészt a mindent lefújó bórának, másrészt a már rómaiak által is nagy erőkkel végzett fakitermelésnek köszönhet. Ez egy látkép Pag városról, a háttérben a Velebit-hegységgel.

A sziget "fővárosát" bő egy óra alatt körbe lehet sétálni, ez a főtér, ahol estefelé azért ennél valamivel többen verődnek össze.

Ez pedig a Katine-híd, ami a városmagot kötötte össze a sóraktárakkal.

A város egykori tornyai közül egyetlen maradt meg, a mai városháza is egy egykori ágyútorony maradványára épült. A képen a jobb szélső épület az, nagyjából tíz méterre a víztől.

Hogy a városon a keze nyomát vastagon rajta hagyó Juraj Dalmatinac szobra mellett az autógumik milyen szimbolikát sejtetnek, megtippelni sem tudom.

Az egy szem épen maradt toronynál adtam a művészetnek ezzel a fantasztikus felvétellel.

Az előző helyszíntől egy perc sétára van a Bodulo étterem, ami a Tripadvisor szerint a második legjobb étterem a városban, meg már emlegetett barátaink törzshelye. Szinte fine dining felé hajló vendéglő és talán az egyetlen hely a városban, ahol nincs rántott tintahal (fried calamari) az étlapon. Ha már Horvátország, persze minden pékségben kapható burek, minden húsos pultban van csevap és pljeskavica, itt természetesen mégis a tengeri herkentyűk a nagy szám. Nekem a személyes kedvenceim a több személyes haltálak, ezeket előtte-utána fotókkal mutatnám be.

Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy a szálláshely kertjében termő fügefáról szinte minden otthoni étkezéshez tudtunk nem kevés friss gyümölcsöt szedni.

Ahogy a világban szinte mindenütt, Horvátországban is sörfőzde-boom van, kipróbáltam párat, ez a zágrábi IPA ízlett a legjobban.

Egy pillanatra visszakanyarodva a főtérre, értetlenül olvastam a Roko koktél bár itallapján, hogy két teljes oldalt a ginnek szenteltek. Számomra ekkor derült ki, hogy állítólag manapság egész Európa gint iszik. Erről egészen eddig nem tudtam, én viszont ettől még pont ugyanannyi gint fogok ezután is fogyasztani, mint eddig.

Ottjártunkkor elkaptuk a bóra (horvátul bura) két napját. Akkora volt a szél, hogy az amúgy korona-terjesztésre kiválóan alkalmas bulihajó is beszüntette a működését, hiába hirdette magát korlátlan sangria fogyasztással.
Néhány nappal később pedig már erősen járvány- és utószezoni hangulat volt a városi strandon is.

Néhány kilométerre a városközponttól szinte méterenként lehet kisebb-nagyobb öblökbe lesétálni, néhány közülük kifejezetten hangulatos.

A bevezetőben ígért, nyolcvanas évek egész falas posztereinek világát csempészik vissza Bošana strandjai.

Ez is valamerre ott van, de ez öt évvel korábban készült kép, már meg nem mondom, pont melyik ösvényen kell ide lecaplatni.

A strandélményt követő standard horvát vacsora Pagon is így néz ki általában.

Hogy őszinte legyek, nem is olyan könnyű élő birkákat találni a szigeten. Bégetést még csak-csak hallani elszórtan, de óriási nyájakra nem érdemes számítani. Mivel a birka is kevés, meg a táplálékul szolgáló kórók sem kényeztetik el őket, úgy vagyok a pagi sajttal, mint a villányi Kopárral. Sejtésem szerint nagyságrendileg nincs annyi juhtej a szigeten, mint amennyi pagi sajtot készítenek és értékesítenek. Itt például egy kifejezetten komoly létszámú csapat étkezik egy elképesztően dús legelőn, Šimuni és Mandre falvak között.

Mandre apró kikötőjében viszont néhány impozáns vitorlás is várja az arra érdemeseket.

Hirtelen ennyit tudtam Pagról mutatni, két év múlva újra jövök valamivel! :)