A Rietvlei Nature Reserve, hollandoktól (afrikanerektől) bármilyen meglepő, egy mesterséges víztározó (dam) környéke. Természetesen ide is "idehazudják", hogy leopárd, gepárd, víziló, krokodil, tele a park figyelmeztető táblákkal, de olyan ez lassan, mint Erdélyben. Ha Erdélyben aszály van, hívjanak. Ahogy megérkezek, esni fog. Itt aki biztonságban akar lenni nagyvadak társaságában, vigyen magával. Kivéve az orrszarvúkat, azokra lehet számítani. Helyenként úgy oldották meg, hogy azt hinnéd, az állatok vannak bezárva, pedig a látogatók. De inkább képekkel mesélem el.

Nehéz megszokni egy-egy csapat zebrát az autó körül.

Pláne, ha tudod, hogy ennyire közel vannak a települések.

Ezen a természetvédelmi területen is főleg növényevők vannak, ez éppen egy csapat blesbok (hókaantilop).

De aztán előbb-utóbb látsz nyomokat hogy nagyobb fiúknak is kell lenniük.

És biztosan meg is találod őket. Mivel közel vannak a nagyvárosok, így túl a nagy a kísértés, az orrszarvúk tülkeit levágják inkább, hogy megelőzzenek bármilyen szörnyűséget.

Élnek itt egy páran és nem kifejezetten tartanak az emberektől, vagy az autóktól.

Ezt a víziantilop bikát akkor fotóztam, amikor egy madárlesről sétáltam vissza a kocsihoz.

Íme a portré.

Ennek a táblának nem kell hinni, ha ott vagyok. Bár orrszarvút ugye, meg bivalyokat láttam.

Vízimadarakból viszont rengeteg van. Száraz évszak, örülnek a víznek.

Helyenként olyan magas a száraz fű, hogy az elandok (jávorantilopok) sem látszanak ki belőle.

Vonzom az orrszarvúkat, egész biztos.

"Téli" idill.

Az első bivalycsorda, amivel találkoztam.

Még néhány rinocérosz.

Nílusi ludak, egyáltalán nem ritkák Dél-Afrikában.

Búcsúzóul anya és borja a fű között.