Eredetileg Verona is a lombardiai élmények közé került volna, de egyrészt kiderült, hogy bőven megáll a saját lábán, ráadásul még Veneto tartományban is van, úgyhogy külön posztba száműztem. Ide is különösebb előképzettség nélkül érkeztünk, hagytuk hogy meglepjen a város. Meg is tette, Rómeón és Júlián kívül is bőven van mivel elfoglald magad. Mivel nem nagy város, tökéletesen megfelel néhány órás városnézésre, de akár napokat is kényelmesen el lehet itt tölteni. Az óváros szélén bőséggel állnak rendelkezésre parkolóházak, van egy kisebb nemzetközi repülőtér, a Garda-tó egy köpésre, úgyhogy ideális city break helyszín. És szép is, hangulatos is, csak helyenként rengetegen vannak.
Induljon tehát a városnéző kisvonat (gyalog mentünk mindenhova, ilyesmi járművet nem is láttam), tegyünk egy kört Veronában.
A Piazza Brá-n kezdtük a túrát a veronai arénánál, ami egy élő rendezvényhelyszín. Ahogy láttam elég komoly színpadtechnika is bele van erőltetve. Egyébként az amfiteátrumok közül csak a Colosseum és a capuai nagyobb nála.
Gyorsan túl lettünk a kötelezőn, Júlia erkélye, ami nyilvánvalóan egy ordas kamu. Hosszú-hosszú percekig vártam, hogy se az erkélyen, se valamelyik ablakban ne legyen valami szláv kisasszony. Felmennek 5€-ért, aztán egy órát pózolnak az erkélyen, amíg apu lentről fényképez.
Csak ennyien vannak a kis belső udvarban, a tömeg fele az erkélyt (és a szláv csajokat), a másik fele meg a Júlia szobor melleit fogdozó turistákat fényképezi. Van néhány helyszín Olaszországban, ahol nem egyszerű kibírni a népeket, hát itt is nagyon kellemes a 30 fokban főni.
Ez a kissé megilletődött turista nagyon komolyan vette a feladatot. Örök szerelem tapi letudva. Ugyanilyet csináltam egy szoborral a zólyomi várban is, csak ott nem szokás, elég furcsán néztek a büfés nénik.
Ez a Piazza delle Erbe, szerintem a város legszebb része.
Itt látszanak a teret zsúfolásig megtöltő árusok, akik rendkívül értékes szuveníreket árulnak. Júlia erkélyénél vettünk csöcsös hűtőmágnest, itt már nem kellett további műtárgyakat beszereznünk.
Ugyanez a tér.
Ez a szomszédos Piazza dei Signori, nem kevésbé érdemes benézni ide is.
Túlsúlyos amerikaiak, Dante szobra és a régi városháza a háttérben. Innen két percre van Rómeó háza, ami Júlia erkélyével ellentétben a kutyát nem érdekel, ember nincs a környékén sem.
A Majmok bolygója emlékműve valami lekopott táblaképpel.
Az Adige partja és a Ponte Pietra.
Verona nekem az ablakok, a kapuk és az erkélyek városa. Millió ilyen képet lehet lőni, akármerre kóvályogsz az utcákon.
Kicsit turistamentesebb környék a folyóparton.
Látkép a Pietra hídról.
A Santa Maria Matricolare székesegyház, errefelé már csak lézengenek az emberek.
Említettem már a veronai kapukat?
És az erkélyeket?
Ablakokról volt szó?
Cavour miniszterelnök óvó tekintete a Castelvecchio-ra mered.
S már körbe is értünk, ez ismét a Piazza Brá, kora esti tömeggel.
A viszont látásra!
