Hittünk az időjárás előrejelzésnek, hogy vasárnap csodálatos napsütés lesz, úgyhogy elmentünk megnézni a téli Bakonyt. Mivel a Gaja-, Cuha-, és egyéb szurdokokat már néhány éve letudtuk, Bakonybél felé vettük az irányt. Gyorsan kiderült, hogy legalább két évszakos túránk lesz, olyan háromszor slattyogtunk át a télből a tavaszba, aztán ismét a hóba. Néhány dágványos szakaszt leszámítva, ahol bokáig süllyedve harcoltunk a cuppogós, cipőmarasztaló sárral, ideális körülmények voltak. Ugyan egész nap erősen olvadt, folyamatosan esegetett ez-az a fákról a nyakunkba, de főleg a magasabb részeken, egészen mesebeli volt a napsütés a havon.

Mentünk egy húsz kilométeres kört Gerencepusztáról indulva, érintve néhány ismertebb POI-t (Mi lenne erre jó magyar szó? Mondjuk a látnivaló, de az sem pontosan ez.). Aki ismeri a környéket, vagy most akar majd elindulni és a bakonybéli monostoron kívül más is érdekli, azoknak itt az útvonal: Gerencepuszta - Odvaskő turistaház - Cser-bérc – Odvaskő-barlang – Boroszlán-tanösvény – Kőris-hegy (Vajda Péter kilátó) – Ördöglik - Százhalom (kelta halomsírmező) - Tönkölös-hegy - Likas-kő - Vár-hegy (Bakonyújvár) - Gerencepuszta.
Ugyanez képeken.

Méterekkel az indulás után búcsúztunk el gondolatban a téli túrától, amikor megláttuk a hóvirág-mezőt a Gerence-patak partján.

Nem is tudom, mennyire általános a hóvirág február legelején, de nagy hóakadályokra innentől nem számítottunk.

Persze ahogy feljebb mentünk a hegyekbe, már egészen más volt a tájkép.

Ez az Odvaskő-barlang. Ha hinni lehet a kiírásnak, nem mi voltunk az első emberek akik ide bejöttek, néhány ezer éve már használatban van. A bakonyi betyárok is biztos ide húzódtak be az elemek és a hatóságok elől.

A nap talán legjobban sikerült képe valahonnan a Kőris-hegy felé tartó nyeregből.

A magasabb útszakaszokon igazi tél volt, itt indulunk éppen befelé Narniába.

Kifejezetten tetszett mindannyiunknak a bükk erdő behavazva.

Miközben a hegyen lévő radarállomás mozgásérzékelője által beindított automata angolul üvöltözte egy hangszóróból, hogy tilos a belépés, lezárt terület és bizony videofelvétel készül a behatolásról, mi ezt a kedves erdőrészletet nézegettük. Valószínűleg egy mókus lehetett a gaz behatoló, azaz ahogy azt tanult kollégánk megjegyezte, egy kelempájsz madár. Gondoltuk kipróbáljuk, hogy egy hógolyó beindítja-e a rendszert, de utunk innentől nem a lokátor felé vezetett, így ez elmaradt.

Ilyen a kilátás a Vajda Péter kilátóból, a Bakony legmagasabb pontján.

A felázott hegyoldalnak köszönhetően, a kilátó alatti Ördöglik környékén több időt töltöttem a seggemen, mint lábon, úgyhogy elmaradt a fényképezés. Általában egyáltalán nem szoktam csúszkálni, ezért volt meglepő, hogy a talajgyakorlatok szinte egész nap elkísértek. Helyenként jogos volt a művészi kivitelezésre kapott fünf komma neun. A seggen csúszkálás után rövidesen elértük a Százhalom nevezetű területet. Itt a száz (a tábla szerint 224) kelta sírhalomból legalább kettőt tudtunk azonosítani a fák között, így haladhattunk tovább a Tönkölös-hegy felé. Ez a szakasz Barátok útja néven is szerepel egyes turistatérképeken és látszott is, hogy rendesen lehet erre vezekelni saruban, meg csuhában. Kedvenc ingatlanos kifejezésemmel leírva, a körbenapoztatott helyeken ilyen és ennél sokkal rosszabb dagonya volt kilométereken keresztül.

A legkevésbé járható részeket a fakitermelők járműveinek köszönhettük.

Íme a Tönkölös-hegyi Likas-kő. Érezni itt a környéken valami kényszert, hogy erdélyi nevezetességekhez hasonló neveket adjanak, hiszen innen nem messze van Gyilkos-tó is.

Kora tavasz és késő tél egyszerre, útban a Várhegy felé.

Ezt a fafülgombát júdásfülgombát leszüreteltük.

Bakonyújvár impozáns romjai kizárólag a Parthenónnal és a Colosseummal vethetőek össze. Viszont ahogy lejössz a Tönkölösről a Várhegyre (lemész a hegyre...), jó itt szusszanni egyet, mert ha nem akarsz körbemenni és a térképeken csak alig jelzett nyílegyenes "ösvényt" választod lefelé, vissza Gerencepusztára, akkor készülj fel rá, hogy ösvény nincs. Lebotorkálhatsz a hegyoldalon, ami itt legalább nem csúszott annyira, mint az Ördögliknál.

Ez maga az ösvény.

Igazi bakonyi betyár csülkös pacallal és apátsági sörrel zárja a napot, ha rendesen kisétálta magát.

A mihamarabbi viszontlátásra!