Van a néhányszor már megénekelt Johannesburgnak egy Westdene nevezetű városrésze, ahol néhány éve indítottak egy graffiti projektet. Erről túl sokat nem tudok, ha beírod a keresőbe, hogy Westdene graffiti project, egyformán leszünk képben a dologról. Az oka az lehetett, hogy Westdene is annyira jellegtelen kerület, hogy valószínűleg már az ottlakók is unták, a végeredménye viszont elég látványos. Az egyébként is igaz, hogy az agglomeráció egyes településeit az isten sem tudja megkülönböztetni, ha nincs komolyabb helyismerete. Az összes kisebb város ugyanúgy néz ki, egy-egy lepukkantabbat mondjuk fel lehet ismerni, de kell némi idő, mire eljutsz odáig, hogy ha random letennének valamelyikben, akkor meg tudd mondani, hol vagy éppen.

Westdene-ben nem kellett turisták tömegeit kerülgetni, vagy ellökdösni a gép elé beálló bámészkodókat (tulajdonképpen ember nem volt az utcán), nem úgy Johannesburg Maboneng kerületében, ahol millióan vannak. Itt viszont nem az utcaszinten vannak a mural-ok (annyira pengének érzem magam, hogy ismerem ezt a szót - kösz még egyszer, Áron!), úgyhogy azon kívül, hogy nem egyszerű kocsival megtalálni őket, gond egy szál se. Vannak persze mindenféle street art walking tour-ok, de fél év után nehogy már kíséret kelljen, hogy megtaláljak 6-8 kereszteződést. Mondjuk volt velem helyi erő (amit innen is köszönök) és nem is találtuk meg mindet, hogy egy hangyányit visszább vegyek az arcból. Maboneng egyébként jó kis hely, hozzátéve, hogy a nagyon hipszter, nagyon menő utcáktól két sarokra itt is kiül a nyomor az utcára. A prospektusokban gyalogosan itt mászkálók sem gyakran hagyhatják el azt a pár saroknyi területet, ahol nagyjából el lehet képzelni, hogy milyen lehetne Johannesburg, ha magára találna.
A szokásos káprázatos felvételek következnek, jó sok.

Westdene ilyesmikkel van tele, több tucat van belőlük.

Ilyen elefántok vannak máshol is a városban, valószínűleg ugyanaz az elkövető.

Bárki szívesen lakna ilyen vendégcsalogató fal mögött.

Az unikornis afrikai értelmezése a kerület egyik legjópofább alkotása.

Dél-Afrikában nem élnek vadon csimpánzok, Ugandában viszont annál inkább.

Ez új lehet, stílusában kicsit el is üt a többitől.

Joburg skyline.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy értem a koncepciót.

Ha jól emlékszem, ez valami napközi, vagy iskolai előkészítő fala.

Néhány szűkebb utcán képtelenség volt a teljes falat egyben lefényképezni, itt is be kell érni ennyivel.

Ezzel búcsúzunk Westdene-től, a maradék vagy harminc graffitis képpel nem terhelném a nyájas olvasót, irány a belváros.

Múlt és jelen, ahogy a közhelyek költője mondaná.

Az előző helyszín panorámaképen, Johannesburg kvintesszenciája, balról jobbra haladva. Bal szélen az angol-búr háború búr emlékműve, az érintett családok emléktábláival, nagyobb részét már lelopták. Mögötte a távolban egy üresen álló egykori irodaház. A kép közepén egy valamikori gázgyár rohadó épülete (egyébként az egyik egyetemi campus közvetlen szomszédságában). Jobbra a búr templom, mögötte a belváros felhőkarcolói. A dombocska meg, ahonnan készült a kép, tele szeméttel, üres üvegekkel és használt kotonokkal.

Az utóbbi hetekben ez az, amit nem tudok megunni (az írás novemberi). Brutális méretű műfenyők, Jingle Bells és 30 fok.

Elalvás előtt ajánlom, hogy nézz mélyen a szemébe ennek a rendkívül megnyerő arcnak. Valaki polgárjogi harcos, vagy az apartheid alatt meghurcolt illető szobra kellene, hogy legyen, de életében bizonyára jobban nézett ki ennél.

Nem teremgarázs, nem használaton kívüli raktárépület, ez az Africa Museum kiállítótere. Ennél röhejesebb múzeumban még életemben nem voltam. Egyébként Newtown kellős közepén van.

Ahol éppen nem tök üres, vagy nem valami gagyi, műanyag földtörténeti, vagy Afrikához semmi köze fényképészet-történeti kiállítás van, ilyen remek vitrinek várják a gyanútlan látogatót. Ezek a babák tradicionális viseletet mutatnak be. Kkevésbé éles szeműek figyelmébe ajánlom a cipőket. Mindig gyanakodj, ha egy múzeumba nincs belépő.

A múzeum egyébként a városrehabilitáció kellős közepén van, a már mutatott newtoni központi téren. A kiállításokra ezek szerint elfogyott a lendület.

Nagyvárosi mimikri. Ez már Maboneng, ahol az autó szemlátomást gondos felügyelet alatt van.

A képen a művész a "Before I die I want to" félmondatot éppen a "fuck Rihanna" befejezéssel egészíti ki. Nem bírtam ki, rákérdeztem és azt mondta, hogy komolyan ezt szeretné.

Az előző képen is látható, millió kilógatott bugyi a női öntudatosság hete (hónapja?) miatt van kint, a nemi erőszak ellen volt éppen valamilyen kampány.

Maboneng utcakép.

Egészen biztos, hogy nem péntek volt, ilyen tetőbárokba viszont határozottan van kedve az embernek beülni.

Az az, a növényekkel a ponyva alatt.

Semmi közöm hozzá, de ezen a képen elég jók lettek a színek.

Ezt elég sokat keresgéltük, de örülök, hogy meglett, mert nagyon tetszett.

Elérkezett a fájó búcsú Johannesburgtól, de Mandela mester nagy méretben még sportol egy kicsit.