Tulajdonképpen van valami felfelé ívelés abban a sorrendben, hogy Lion Park, Pilanesberg és végül a Krüger. Utóbbiról már több részletben zengtem ódákat, lehetetlen megunni és ha bárki Dél-Afrikában jár, ha valamit, ezt ne hagyja ki. A recept idén is változatlan volt: hajnali kelés, gyors kávé-tea-reggeli és nyitásra ott toporogtunk a tábor kapujánál, hogy minél hamarabb kint lehessünk az állatok között. Bár odafelé menet beleestünk a vér profizmus csapdájába, emlékezetből megálmodtuk, mennyi idő alatt érünk el a nemzeti park bejáratától az első szálláshelyünkig. Csak egy olyan 80km-t tévedtünk, de szerencsére időben kiderült, hogy el vagyunk tájolva, így ugyan viszonylag feszített tempóban haladva, de simán beértünk a táborhelyre a kapuk zárásáig. Ezzel nem kevés büntetéstől kímélve meg amúgy is megtépázott pénztárcámat. Óriási meglepetések végül nem voltak, a legtöbb állatot kora reggel és a Skukuza - Tshokwane - Satara camp-ek és megállók környékén láttuk, illetve a Sabie folyó mentén stabilan volt mindig miért megállni. Első szállásunk Letaba volt. Én nagyon szeretem, mert tele van a környék vízilovakkal, hajnalban millió állat jön le a folyó( maradéká)hoz inni és kicsit talán szellősebbek is az utak, mint Skukuza és Satara környékén. Ide kellett komolyan tekernünk, hogy beérjünk. Másnap innen Pretoriuskop (az egyetlen táborhely, ahol még volt egyáltalán szabad szállás) már kényelmes sétatempóban telt, ahogy később a Crocodile Bridge kapu is Komatipoort és Mozambik felé. De ne ugorjunk ennyire előre, először ámuljunk a Krüger elképesztő "állatgazdagságán", sok képpel és egy videóval.

A lehető legrosszabbul kezdődő idei dél-afrikai "kalandokat" követően, a kapukon belülre kerülve azon morfondíroztam, hogy tulajdonképpen a Krüger az ország legbiztonságosabb helye. A vadorzók miatt itt kifejezetten jelentős a fegyveres vadőrök száma, a táborhelyeket is éjjel-nappal őrzik, úgyhogy hacsak nem olyan hülye valaki, hogy a parkban kijelölt helyeket leszámítva kiszáll az autójából (vagy nem kerül egy feldühödött elefánt útjába), itt semmi baja nem eshet.
A bejárat után percekkel kanyarodtunk le egy kisebb vízgyűjtőhöz és ez a látvány fogadott.

Természetesen perceken belül belefutottunk az elő csorda elefántba is.

Ha már elefántok, idén a Big Five egyedül nekem jött össze a csapatból, leopárdot ugyanis egyedül én láttam közülünk. Egy olyan százötven veszettül fényképező turista társaságában, Lower Sabie táborhely kajáldájának teraszáról. A többiek éppen kávézgattak, pisikéltek, c'est la vie. Hiába, nem lehet az embernek mindig akkora szerencséje, mint 2016 őszén, amikor meg voltunk győződve róla, hogy minden állat kifejezetten nekünk parádézik.
Némi sztereotípiaként egy bivalycsorda a késő délutánban.

Letaba-n ahogy leszáll az este, szinte minden táborlakó a kerítésnél "üldözi" az állatokat. Általában tucatnyi reflektor és zseblámpa villog kifelé a vadonba, hátha elkap az ember egy-egy éjszakai állatot, vagy látja a legelésző vízilovakat. Mi egy elefántot kísérgettünk pár méterről, ahogy étkezés közben a zargatta a vízilovakat és tarolta végig a kerítés menti növényzetet.
Ez meg egy tájkép vízi antilopokkal az Olifants folyónál.

Ennek a madárnak nem lehet betelni a magyar nevével: kaffer szarvasvarjú. Szigorúan védett, de nekem úgy tűnik, hogy a Krügerben jól érzi magát, mert elég sok van belőle.

Még egy sztereotípia, keselyűk egy kiszáradt fa ágain.

Ez Skukuza, a figyelmeztető tábla szellemiségével egyet nem értő elefánttal. Elefánttal a háttérben szinte bármit lehet fényképezni, tényleg rengeteg van belőlük.

Ez a zsiráf is nagyjából öt méterre álldogált az autótól.

Ez Tshokwane piknikező hely, az asztalokat folyamatosan lerabló kismillió fokföldi seregéllyel.

A forgalmi dugó meg így kezdődik a parkban.

Ő a sziklaugró antilop, vagy szassza. A helyiek klipspringer-nek hívják.

Egy másik súlycsoport versenyzője.

Két odút is láttunk tele hiénakölykökkel, különösebben egyik alom sem zavartatta magát a bámészkodók miatt. Majd a poszt végi videóban lesznek felnőttek is.

Itt éppen a sokadik afrikai sztereotípia készül a napfelkeltében.

A szafarizás egyik legjobb része, amikor meglátod az első nagymacskát.

Aztán ha szerencséd van, ott lesz az egész család is.

Írtam már korábban, hogy mennyire jók a dél-afrikai élelmiszerek, alapanyagok. Mivel már korábban is bevált, hogy esténként braai-ozunk (barbecue-zunk) a Krügerben, most sem változtattunk a jól működő gyakorlaton. Aztán amikor visszaértünk Albertonba, meg is kaptam egy helyi újdonsült ismerőstől: általában steak-et tolok, bírom a braai-t, flip-flop papucsban rohangálok, Savanna cider-t iszok, meg már ki is raboltak, úgyhogy tiszta gautengi lettem :)
A képen a Krüger fás szavanna részének ehhez méltón értő megtekintése került ábrázolásra.

A helység kalapácsa Lower Sabie környékén.

Ennek az apró víztározónak a partján hemzsegtek a krokodilok.

Nem is olyan ritkán van lehetőség egy-egy állatot követni az úton, ez most például páviánokkal is sikerült.

Ahogy jöttünk kifelé, két orrszarvú tette tiszteletét, hogy szégyen szemre ne távozzunk rinocérosz nélkül. Ilyen, amikor átsuhannak előtted az úton.

Ilyen pedig, amikor néhány méterrel beljebb már biztonságban érzik magukat a bokrok között és nyugodtan falatoznak.

Végül öt percben összefoglalva, miért kihagyhatatlan a Krüger Park. 

Innen hamarosan Mozambikba megyünk tovább, addig is köszi a figyelmet!
Néhány képért pedig a hátsó ülésen lelkesen dokumentáló útitársnak tartozok köszönettel.