A Blyde River Canyon és a Graskoptól Maparengig tartó Panorama Route (az R532-es út, pár kitérővel) az a látványosság, amit szinte mindenki a Krüger Parkba tartva, vagy a Krügerből hazafelé ütemez be a programjába. Olyan négy órát simán lehet rá számolni, pedig csak 75km (plusz a kitérők). Mivel mi a Krügerbe tartva néztük meg, északról kezdtük, ami annyi kényelmetlenséget jelentett, hogy végig kellett suhanni a csodálatos minőségű 36-os úton.
Abból a szempontból itt sincs különbség az európai gyakorlathoz képest, hogy itt is a "világ második legmélyebb", "harmadik leghosszabb", "tizenkettedik legszélesebb" jelzőkkel igyekeznek eladni (egyik sem biztos, hogy pontos, nem figyeltem), pedig különösebben nem szorul traktálásra, mert tényleg szép és kár kihagyni, ha valaki erre jár.
Minden más képekkel illusztrálva, északról Graskop felé haladva.
The Three Rondavels, egy kilátópontból, ami fel van ugyan tüntetve a Google Maps-en is, de be kell hozzá pofátlankodni egy nemtommilyen resort-ba. Simán beengednek.
Ugyanez kicsit közelebbről.
A kanyon a Lowveld View kilátóból. Ahogy itt is, az egész útvonalon sok az árus és nem csak azért hiszed el, hogy a vásárlásoddal a helyi közösséget támogatod, mert mindenhol ki van táblázva, hanem mert itt tűnik a legvalószínűbbnek, hogy tényleg helyi naiv művészek festették, faragták, kalapálták össze a szuveníreket (gyengébbek kedvéért, a naiv művész nem hiszékeny festőt jelent).
Bourke's Luck Potholes, ami valamilyen aranyásóra emlékezik a nevével (let's google it). A Blyde (vidám) és a Treur (gyász) folyók folynak itt össze, egészen különleges alakzatokat formázva a kőzetbe.
Órákon keresztül nem láttunk egyetlen szirti borzot sem, bánatomban fényképeztem egy ugróegeret.
A God's Window és a Wonder View két olyan kilátópont, amiknél különbeket találsz a Pilisben, meg a Börzsönyben is. A képen a God's Window van, de ami méltatlankodást lerendezett mellettünk egy helyi fekete srác, hogy "Ezért jöttem el idáig Pretoriából, hol itt az ablak?", talán jelzi, hogy sokan várnak többet ettől a helytől. A barátnőjét annyira nem zavarta, ő mosolyogva pózolgatott a nyilvánvalóan ezerszer begyakorolt pózokba vágva magát. Találkoztunk velük a Wonder View-nál is, mi pont indultunk tovább, amikor érkeztek, pedig kíváncsi lettem volna a srácra. Valószínűleg agyvérzést kapott.
Két vízesést néztünk meg, a Berlin Fallst és a Lisbon Fallst. Ezekhez délután öt után értünk, ami azt jelentette, hogy az addig belépőt szedő személyzet hazament. Ugyanúgy meg tudsz szinte bármit nézni öt után, sorompó szinte sehol nincs, csak nem kell 10-20-50-100 randot fizetned a különböző pontoknál. A Berlin Fallsnál még pont elkaptuk az induló beléptető embert, intett, hogy menjünk be, ő már elő nem veszi a jegyeket.
A Pinnacle Rock volt az utolsó állomás, nem volt csúnya ez sem.
Na, a következő poszt már a Krüger Park lesz, remélem mindenki tűkön ül addig.
