Mivel Barcelonát a várakozásoknak megfelelően, pár nap alatt strandolással, múzeummal, meg az összes kötelezővel együtt letudtuk, megnéztük a vidéket is. Nem tudom, ki hogy van vele, de én akárhol bérelek autót, hét szentség, hogy utánam küldenek valami extra költséget. Általában gyorshajtás (innen is az jött), de most éppen egy a szolgáltató által ki nem fejtett 700 randos tételen is megy a vita egy dél-afrikai kölcsönzővel. Még szerencse, hogy megkötöttünk egy szemérmetlenül drága "super cover" biztosítást a kocsira, ami minden kiadást fedez. Hogy hogy nem, kivéve a közlekedési bírság kezelési költségét.
Ha Barcelona a modern, a vidéki Katalónia a középkori építészet miatt lehet emlékezetes. Meg az eszméletlen Dalí múzeum miatt, de arról majd később. Messze nem jártuk be tokkal-vonóval Katalóniát, de ízelítőnek tökéletes volt ez a pár kisváros és tengerparti szakasz, amiket láttunk. Hajtás után jönnek is sorban.

Ha nem tévedek, a fapadosok hajnalán Barcelona helyett még Girona volt a standard érkezési pont. Végül is kocsival csak másfél óra a távolság a két város között, így senki nem lehetett ideges, amikor barcelonai útját úgy kezdte, hogy leszállt egy 100 kilométerre lévő városban. A középkori óváros viszont szépen egyben van, van itt katedrális, arab fürdő, egykori zsidó negyed, meg zegzugok (beakadt egy kicsit ez a kifejezés). Ez a katedrális.

Ha Barcelona egy merő tiltakozás volt a katalán függetlenség pártján, a vidékre ez nagyjából duplán igaz.

A kisváros Onyar parti házai is vonzzák a szelfizőket. Grandiózusnak nehezen nevezhető a látvány, de a háttérben a középkori templomokkal egész érdekes. A híd mögött a fehér a Masó-ház, ami fogalmam sincs, miben különbözik a többitől, de látnivalóként említik az ennek szentelt oldalak.

Ez meg egy kis kilátás a városfal maradékáról.

Banyoles és a tó fél óra Gironától és egyáltalán nem éri meg a kitérőt. Augusztus végén olyan kihalt volt a városka, mint Siófok októberben. Ahhoz szerintem túl közel van a tenger, hogy bármikor óriási élet legyen, de több vadkacsát láttunk, mint a még nyitva lévő pár teraszon iszogató vendéget.

Ez Pals, egy dombtetőn ott felejtett mini középkor.

Zegzugok, zegzugok mindenhol.

A sárga szalag, a katalán zászló és valami protestáló felirat minden katalán műemlék kötelező kellékei.

Palsból a távolban már látszik az egyik legszebb partszakasz a Costa Braván. Ez Platja de l'Illa Roja, annak is a nudista strand része.

Meglepően szerény volt a parton az étteremkínálat, valami legalsó kategóriás büfében ettünk valami középszerűt. Legalább a sör hideg volt. Mondtam már, hogy az Estrella Galicia az egyetlen jó sörük? Az Estrella Damm és a Turia még elfogadhatóak, az összes többi felejtős. Viszont ilyen a környék.

A következő kisváros, ahol pár órát érdemes eltölteni, Vic. Itt is van egy katedrális, egy pofás kis óváros egy római templommal, meg egy kifejezetten mutatós főtér.

Volt itt egy nem az eredeti funkciójában használt templom, amiben a művész a saját édesanyja utolsó, alzheimeres hónapjait örökítette meg. Ezen a kiállításon volt egy olyan pelenka-műtárgy (szó szerint), aminél bizarrabb tárgyat nem hiszem, hogy valaha láttam szakrális épületben.
A városházánál meg természetesen itt is tiltakoznak.

Próbáltuk megfejteni, hogy miért hagyták meg a főtér közepét szilárd burkolat nélkül. A homokozót a sarokban meg tudtuk érteni, de hogy az egész tér miért maradt burkolat nélkül, az homályban maradt.

Vicben volt pár üres telek, ahol lehetett ezt-azt a falakra kenni. Nem egy johanessburgi projekt méret, de a kontraszt erős volt a középkori épületekkel.

Nem nagyon hiszem, hogy volt valaha olyan buszos út Spanyolországba, ami ne érintette volna Tossa de Mart. Mi kora este jártuk körbe, fel a világítótoronyig és végig a parton. Faja.

Ez Platja d'es Codolar, kevés ennél hangulatosabb strand lehet a környéken.

Minden all inclusive utazások ősanyjára, Lloret de Mar-ra egy esti sétánál nem jutott több idő, nem is tűnt ennél sokkal többre érdemesnek. Nem úgy Besalú. Mondtam már, hogy mindenhol protestálnak, itt sem lehet kikerülni az üzenetet.

Órákat el lehet itt tölteni és mivel félreértelmeztük az egyébként pofon egyszerű térképet, sikerült is órákat rászánni. Ez volt az egyetlen hely, ahol igazi szieszta hozzáállást tapasztaltunk. Egy étteremben délután háromkor a nutellás gofri volt a legkomolyabb rendelhető étel, mert a szakács aludt és csak 20.00-kor nyitott a konyha. Mivel a többi helyen sem evett senki, továbbálltunk. A városkában viszont ilyesmikre lehet találni.

Meg ilyesmikre.

És akkor Figueres, a Dalí Színházmúzeum a San Pere templom tövében. Itt keresztelték a templomban, ide temették a múzeumba. Ha ebből bármi igaz (azért valószínűleg az), mert totál szürreális az egész múzeum. Csak két óra végigjárni, de komoly feladvány befogadni. Ezen a képen meglepően kevesen várnak, késő délután érdemes érkezni, vagy előre kell jegyet venni.

Rögtön az első "terem" megtépi az agyat.

Aztán ez végig így is marad. Huszonkét terem van (ha jól emlékszem) és bár a legismertebb képek közül csak néhány van itt, talán egy terem kivételével, kár lett volna bármelyiket kihagyni.

Aranyozott gorilla csontvázak, "3D-ben" megcsinált festmények, teljesen Boschra hajazó rajzok, meg mindenféle őrületek között kóvályog az ember pár órát.

Ez a freskó például egészen letaglózó volt.

A múzeum kívülről sem semmi a város közepén.

Figueresben úgy tűnt, hogy mások is úgy érezték, hogy kötelező kicsit megbolondulni. Ez egy kínai (tulajdonú?) szálloda utcafrontja, amire részletekben felszereltek egy leselejtezett vásári körhintát.

Egy insider tip még belefér: ahogy jöttünk-mentünk, Mataró környékén tök üres homokos strandokat láttunk kilométereken keresztül. Ez kiváló alternatíva lehet Barcelona agyonzsúfolt strandjai helyett, mert tömegközlekedéssel sem egy távolság.
Végül egy galéria, mert Afrika sehol nem ereszt, nem volt ez alól Katalónia sem kivétel (katt a képre a többiért!).

Köszi a figyelmet!