Ha azzal kezdem, hogy a Dél-Afrikában érthetően körülrajongott Garden Route egyes szakaszai nem mutatnak több látnivalót, mint a kora nyári Zalai-dombság, akkor joggal fogja bárki azt hinni, hogy meghülyültem, vagy Pesterzsébetről* írok afrikai posztokat. Pedig a nyilvánvaló hatásvadászatot leszámítva, tulajdonképpen igaz. A Garden Route, a Fokváros és Port Elizabeth közti partvidék óceánparti szakaszai, lélegzetelállítóak. Amikor viszont a dombok között autózol, az tényleg nem nagyobb szám, mint bárhol a kora nyári Dunántúlon. A legelésző birkák és tehenek nem valószínű, hogy bárkit ámulatba ejtenek, viszont Dél-Afrika még július-augusztusban is csont száraz nagyobbik részéhez képest, itt zöld minden. Európaiként ez különösebben nem ver mellbe, de mondjuk egy johannesburginak erős lehet a kontraszt.
A Garden Route-ra minden utazási iroda 5-6 éjszakás csomagokat kínál, mi némi kompromisszumokkal letekertük három nap alatt. Kihagytunk egy pingvin kolóniát valamelyik öbölben és Gansbaai-t. Előbbivel Simon's Townban is "óriási szerencsénk" volt, úgyhogy tudtunk tőle aludni, utóbbival meg úgy voltunk, hogy nem a 12 fokos vízben fogunk cápás merülést vállalni. Az útvonal végül is maga a 2-s főút, de a komolyabb attrakciókért elég gyakran kell lejönni róla. Vagy mehetsz szinte végig a parton, de az lényegesen lassabb lesz. Amivel még hihetetlen szerencsénk volt, azok a tengeri emlősök. Sikerült lehozni a 800 kilométert úgy, hogy egyet sem láttunk. Állítólag novemberben hemzsegnek a bálnák Hermanus-ban, Port Elizabeth-ben meg tele az öböl delfinekkel. Nem tudom, talán az összes a Simon's Town-i pingvineket üldözte éppen valahol máshol, de annyi biztos, hogy felénk nem tették tiszteletük. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy a botswanai turisztikai hivatal ügynöke vagyok, aki lebeszélni akar mindenkit Dél-Afrikáról, szögezzük le még egyszer: a Garden Route gyönyörű. Cape Pointtól Hermanus, L'agulhas (Tű-fok), Mossel Bay, Knysna, Plettenberg Bay, Storm River Mouth, Jeffreys Bay, Cape St Francis, végül Port Elizabeth voltak a megállók. Útközben kétszer ütöttem el majdnem páviánokat, elkészíthettem a történelem talán legnagyszerűbb szirti borz portréját és tényleg szebbnél szebb helyeken jártunk.
Innentől képek.
Hermanus, szerintem az egész út legszebb partszakasza. A háttérben bálnák és delfinek hemzsegnek, de csak novemberre fognak ideérni.
Majdnem ugyanez panorámában.
A pillanat, amikor a csúcson akár abba is hagyhattam volna a természetfotózást: szirti borz portré.
Gyöngyfűzés level nemtommennyi.
Afrika legdélibb csücske, L'agulhas (Tű-fok) partvidéke.
Ha van két dolog, ami szorosan összetartozik, az Dél-Afrika és a jégkorong. És nem győzöm hangsúlyozni, hogy a két óceán itt ér össze, nem a Jóreménység-fokánál.
Láttam pár Mandela ábrázolást Dél-Afrikában, talán ez volt a legrusnyább, Mossel Bayben.
Nem egy holland kisváros, hanem a dél-afrikai Knysna Gazdagisztán negyede.
Minősíthetetlen kilátás az erkélyről, Plettenberg Bay-ben.
A szomszédban meg ez az "ipari hulladék" parkolt.
Storm River Mouth, a Tsitsikamma Nemzeti Park leglátogatottabb része. A Vihar-folyó belefolyik az óceánba, ennyi. Na azért ennél lényegesen látványosabb.
Pontosan itt történik.
Ha esetleg úgy tűnne, a művész úr nem döglött, napozik.
Nem is tudom mennyit kérnek érte itthon egy virágárusnál, de a Garden Route-on úgy nő a kála, mint a gaz és úgy tűnik, szinte bárhol kibírja.
Ez meg a híres függőhíd a torkolat felett.
Random cerkóf valahol útközben.
Cape St Francis, ahol olyan szél volt, hogy teljesen érthetetlenné tette a félszigeten sorakozó több száz nyaralót (mármint az épületeket, mert ember rajtunk kívül nem nagyon volt). Miközben majdnem feltépte a szél a teraszon az ablakkereteket, meg is kérdeztem az étteremben, hogy itt mindig ilyen szél van? Azt mondták, hogy ennyire nincs. Mindjárt jobban érthető, minek építkezik bárki is ide.
Életkép Port Elizabeth-ben. A kép megfejtése: vizes volt a fű.
Port Elizabeth főtere szombat délelőtt, városlakók hömpölygő áradatával.
* Végezetül itt kérnék elnézést és követnék meg minden pesterzsébetit!
